Mezőgazdasági építészet

Előszó

A mezőgazdasági épületek, jóllehet távolról szemlélve egyszerűnek tetszenek, az ország népgazdaságának jelentékeny tényezői. Jelentőssé teszik őket szoros kapcsolatuk az üzemmel (s ezen át a termeléssel), a beruházásokhoz és fenntartásukhoz szükséges hatalmas összegek, s az a tetemes mennyiség, melyet az ország építőanyagtermeléséből követelnek. A mezőgazdasági építészet kérdései az elméleten kívül különösen szoros kapcsolatban állnak a gyakorlati élettel. A kérdések jó megoldásának nélkülözhetetlen feltétele, hogy az üzemben és az irányító szerveknél dolgozó mezőgazdasági szakemberek, de az érdekelt műszaki értelmiség is jól tájékozódjék olyan ismeretkörben, ahol a mezőgazdasági és a műszaki elemek lépten-nyomon összefonódnak.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy mezőgazdasági építészetről könyvet írni soha nem volt nehezebb feladat, mint éppen most. A hagyományos építésmódokkal ugyanis nagy faanyagszükségletük miatt szakítani kell s alapvető tényként kell elfogadnunk azt, hogy az előttünk álló feladatok keretében a faanyag, amelyben amúgy sem bővelkedünk, előbb más, nélkülözhetetlen célokra szükséges s belőle a mezőgazdaságnak a szükséglethez képest kevés jut. Az újabb, haladó építésmódok gyakorlati értékelése hosszabb időt vesz igénybe, a mezőgazdaság céljaira sokat ígérő előfeszített vasbetonszerkezetek gyakorlati kipróbálása pedig csak most történik. Épülő szocialista mezőgazdaságunkban az üzemeltetés szempontjai sokat változtak a kapitalista mezőgazdaságéhoz képest. Ugyanez áll az épületek megvalósítását végző kivitelező szervekre is.
Az átmenet nehézségeit tetézi az a halasztást nem tűrő épülethiány, amely a mezőgazdaság szocialista szektorában sok esetben akár kezdetleges építésmód árán is, de épületet követel. Ezért a korábban csaknem mindenki által ismert jobb-rosszabb hagyományos építésmód helyett, ma a mezőgazdasági építészet anyagát a kezdetlegestől az ultrakorszerűig terjedő szerkezetek egész skálájára ki kell terjeszteni. Ez pedig nem kis munka. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok közvetlen tapasztalatait át kell alakítanunk hazai viszonyainknak megfelelően, mert az említett országok mezőgazdasági építészetének tengelyében általában ma is a faanyag áll. A leírt körülmények között a kész sémák, értékelt és bevált szerkezetek és épületek helyett a legtöbb helyen helyesebbnek látszott a tervezés elméletének ismertetése. A fizikai, üzemi, szerkezeti és gazdaságossági alapelvek megvilágításában mutattuk be tehát a megoldási változatokat - nem ritkán olyanokat is, amelyek gyakorlati értékelése még nem zárult le. Könyvemben az elmélet talán több, mint a szakirodalom rokontermékeiben, azonban úgy vélem, ez megkönnyíti a kérdések felismerését. Különösen hasznos lesz ez azok számára, akik középfokú vagy főiskolai tanulmányaik keretében használják a könyvet. Vissza