Mi fán terem?

Előszó

Beszéd és fogalmazás közben egyaránt gyakran használunk olyan kifejezéseket, mint: bakot lő; mint a bokrot; mint a karikacsapás; egy követ fújnak; iszik, mint a kefekötő; kígyót-békát kiált valakire - és ezekhez hasonlókat. Mindnyájan ismerjük az ilyenféle szólásmondások értelmét, használati körét - bár pontos jelentésüket nem egy esetben eléggé nehéz meghatározni, más szavakkal kifejezni. Ennek főleg az az oka, hogy rendszerint igen gazdag a hangulati tartalmuk: gyakran több az érzelmi, mint a fogalmi elem bennük. Sokan nem tudnának például határozott és megnyugtató választ adni arra a kérdésre, hogy mit kell pontosan értenünk az olyan kifejezéseken, mint: láttam én már karón varjút vagy köti az ebet a karóhoz. Éppen ezért nem árt - lehetőleg megbízható források, elsősorban jelentősebb íróink, költőink műveiből vett idézetek alapján - szólásaink pontos jelentésével is megismerkednünk.
Az a mintegy kétszázötven rövidebb-hosszabb cikk, amelyet ez a könyv tartalmaz, nem elégszik meg azonban pusztán csak azzal, hogy megadja a cikkek címéül írt szólások jelentését. A szólások, ezek az átvitt értelmű és jelentésük szempontjából az egyetlen szóhoz hasonló nyelvi egységet alkotó kifejezések érdekességüket, s ami ezzel együtt jár: stilisztikai értéküket éppen annak köszönhetik, hogy a beszédben sajátos nyelvi rejtvényekként hatnak: tudjuk ugyan az értelmüket, de - hacsak külön nem foglalkoztunk velük - fogalmunk sincs róla, hogyan kapták e kifejezések sajátos jelentésüket, azt az értelmet, amely látszólag egyáltalán nem következik az őket alkotó egyes szavak jelentéséből. Vissza