Mi ketten

Előszó

Hogy Derkovits Gyula műve mit jelent a mai magyar festőművészet számára, arról a szocialista realizmus útján fejlődő művészetünk még ezután tesz majd igazán bensőséges vallomásokat.
A forradalmár hatalmas szenvedélytől fűtött küzdelmei, a magyar munkásosztály legnagyobb festő-költőjének értékben csak József Attila verseihez hasonlítható művei egész korszakra szóló tanítást adnak a ma élő művésznek. Ahogy József Attila sem, úgy Derkovits Gyula sem érhette meg, hogy felszabadult életünkben saját maga folytassa tovább, gazdagítsa és az új feladatokra is kiterjessze ezt a tanítást. Annál fontosabb, hogy a mai nagy mondanivalókat ostromló művészeink mély figyelemmel kutassák Derkovits művészetét, értsék meg annak eleven tanulságait. Mert Derkovits élete ugyan húsz esztendővel ezelőtt az ellenforradalom által gondosan előkészített tragédiába fúlt, de a forradalmár festő életműve: győzelem ezen a tragédián. S a mi mai művészetünknek, amely már a nép győzelmes életének forrásaiból meríthet, éppen erre a példára, a legszörnyűbb embertelenségen is győzni tudó forradalmi akarat, művészi alkotóerő és mélységesen pártos humanizmus példájára van nagy szüksége. Szüksége van, mert a szabad élet nagyszerű perspektíváit csak az tudja átfogni, aki ismeri a szabadságra született embert, lelke mélységeivel, vágyai szárnyalásával és kemény akarattá, cselekvéssé edződő tudatával együtt. Jó iskolába jár, aki Derkovitstól tanul emberismeretet.Tőle, aki a korabeli művészet formalista tévelygései között - s e tévelygésektől maga sem mentesen - mindig megtalálta az utat az emberhez. Akinek mindig a küzdő ember legsúlyosabb mondanivalói adták kezébe az ecsetet. S aki e mondanivalók világos kifejezésére törekedve, egymaga többet újított a festészet ábrázoló módszerein is, mint azok együttvéve, akiket a puszta "új forma" keresése ejtett lázba. Vissza