Mi van, Catullus? (dedikált példány)

Fülszöveg

Géher István 1940-ben született Budapesten. iskoláit ugyanitt végezte. 1963-ban szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát. Pályáját Székesfehérváron kezdte gimnáziumi tanítással, majd az Európa Könyvkiadónál folytatta, mint felelős szerkesztő. 1972 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Angol Tanszékén dolgozik. Budapesten él, nős, két gyermeke van.
Irodalmi tevékenységének fő területei az angol és amerikai filológia. Klasszikus és modern köteteket állított össze, közreadott néhány műfordítást és több tanulmányt, gyakran szerepel a Magyar Rádió világirodalmi műsoraiban. Első verseskötete Mondom: szerencséd címen 1981-ben jelent meg.
Géher István első verseskötetében az olvasó megismerhetett egy modern lírikust, aki nem akarta, hogy megismerjék, kagylóként zárta magára verseit. Az új verseskötet: "másforma." A kagyló kinyílt volna?
A lírikus mindenesetre levetkőzött. de meztelensége: fegyverzet és pajzs: a vetkőző modern költő alteregót választott öltözetül. a szemérmes, tartózkodó, legbenső rokonságot Arannyal és Babitscsal tartó Géher - a szemérmetlen, titkait mesteri tökéllyel kifecsegő Catullusszal azonosítja magát.
Hogyan támadt fel Géherben Catullus?
Ahogy költők egymásban feltámadni szokta: tudatosan megidéző hívásra, természetes rokonérzéstől vezetve. Külső formai azonosságnak tekinthetjük (a vers-számok megegyezésén túl) a versmérték magától értetődő birtoklását. A dikció olykor könnyedén dallamos, máskor szigorúan fegyelmezett. Mint Catullusnál. A feltámadt Catullus egyébként rímet is használ, szonettet is ír, latinosról magyarosra vált, Shakespeare-től, berzsenyitől kölcsönöz, s még sokaktól, noha - mint a jegyzetek-ben bevallja - e szerzők "kora előtt élt". De hát Catullus már ilyen: játszik. S a játék: hitvallás is, Géheré.
Játéknak (játéknak is) tekinthető a magyar költő benső kapcsolata választott auktorával: hogy catullusi szenvedéllyel, sistergéssel, haraggal, iróniával, illetve a Catullusénál hol feketébb, hol derűsebb-bölcsebb humorral, ad formát a maga lírájának.
Géher mutatványa - ma szokatlan - vigyázó, őrző mozdulat is. A költő félti kis családját, a szent poézis örök hideg-vizében úszó hattyút, a játékot, a könyvet, kapcsolatainkat, mindazt, amiért élni érdemes. Kitől, mitől félti? Albee ólálkodó farkasától? A minduntalan groteszkül elővillanó haláltól? Nem tudhatjuk.
Amit tudhatunk: hogy ez a tüntetően és többértelműen modern felfogású, alkalmanként kihívóan prózai, szarkasztikusan kíméletlen és vallomásosan hivő költészet tartalmában konzervatív; a szó jó értelmében - értékőrző. És hangja (beleértve latinosságát) ismét a szó igazi, Arany János-i értelmében: magyar. Vox hungarica, vox humana.
Egészében is, legkisebb részleteiben is értékes költészet ez. Minden hangsúlynak, betűnek értelme, jelentése van. Világos, pontosan követhető; csak figyelni kell rá. De ha az olvasó nem tud vagy nem akar odafigyelni, a "mesében", a "dallamban", a mondanivalóban" akkor is gyönyörködhet. A mi van, catullus? közérthető verseket tartalmaz. Vissza