Michael Krüger versei

Szerző

Szerkesztő

Fordító

'Michael Krüger: Michael Krüger versei ' összes példány

Kiadó:	Európa Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1984
Kötés típusa:	Fűzött papírkötés
Oldalszám:	79 oldal
Sorozatcím:	Új Pegazus
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	18 cm x 12 cm
ISBN:	963-07-3054-5

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Michael Krüger a mai NSZK-beli költészet egyik kiemelkedő képviselője. 1943-ban született, Münchenben él. 1976 óta az igen rangos Akzente című irodalmi folyóirat egyik szerkesztője. Húsz verse olvasható itt - amiből kitetszik, hogy Krüger nem a lírai pillanatképek vagy a dallá tömörülő egyöntetű érzelmek költője. Alkata és anyaga a hosszabb terjedelmet kívánja. Jellegzetes verstípusa a nagyobb lélegzetű, elasztikus (vagyis leírást, meditációt, élőbszédkivágatokat stb. könnyen magába fogadó) és fordítója, Tandori Dezső utószóbeli jelzőit kölcsönvéve: mérlegelő, önfeltáró monológ. Amelynek azért mindig megvan a jól kivehető iránya; nem válik zsúfolttá és homályossá. Sőt nemegyszer akár olvasmányosnak is nevezhetjük, a pontos, erős vonásokkal felidézett élethelyzeteket, környezetek és figurák jóvoltából, amelyek egyúttal a meditatív kiszögelléseknek is biztos tartópillérei. Krüger, mondhatni, diszkréten modern költő: minden trükk, blöff és látványosság nélkül - belső, szerves... Tovább

Tartalom

Vers-elő	5
Vers a duzzasztógátnál tett sétáról és versekről	9
Érzelmes vers egy utazásról	12
A költészet létrejöttéről az Osztrák Köztársaságban	14
Téli vers	19
Pár személyes megjegyzés, bevezetőül	21
'77 tele	27
Jegyzetek az ablak történetéhez	31
Rövid emlékezés a nyárra	38
Barbara álma, a hóba elbeszélve	40
Út a képekbe	42
Diderot macskája - Gabriele Lorenzer fotográfiáján	46
A megbéklyózott könyvtár	50
Ablak Robinson Crusoe kertjére	55
Az erdő történésze: Hans Dahlem	58
A kutatók életéből	62
A statisztikához	65
München-Stuttgart és vissza	67
Hát persze	69
Kis tengertöredék	72
Tandori Dezső: Utószó	77