Az ezüst

Fülszöveg

Az ezüstből, ebből a tartós és elegáns anyagból évezredek óta készülnek használati tárgyak és dísztárgyak egyaránt: előkelő fogadások pazar étkészletei királyi udvarok vagy különféle államok megbízásából, valamint remek háztartási eszközök a tejszínes karmától, a gyertyatartótól az asztali sótartóig és az evőeszközökig. Az ezüstművesek mint mesteremberek - a leletek tanúsága szerint - a Kr. e. 2. évezred óta működnek, sokáig korlátok között éltek, de végül az iparág fejlődése szabaddá tette őket. Művészekként pedig évszázadokon át érzékenyen reagáltak a nagy stílusokra, a gótikára, barokkra éppúgy, mint később az art deco és a posztmodern irányzataira. Ez a gazdagon illusztrált kötet, melyet a szakma legkiválóbbjai írtak, feltárja a nemesfém történetét, alkalmazási lehetőségeit, előállításának eszközeit, a formáit diktáló divatokat, és felsorolja azokat a művészeket, akik a világ leghíresebb ezüst műtárgyait tervezték. Az ezüst története a legendás ókori kincsekkel, illetve a középkor vallási műtárgyaival kezdődik, ekkor még az egyház volt a legfőbb pártfogó. A fejlődés a reneszánsztól (amikor az ötvösmesterek ugyanazt a státust vívták ki maguknak, amit a szobrászok vagy festők) a 17. századi német manierizmusig, majd a francia rokokóig ívelt.
A koloniális stílusú ezüsttárgynak Amerikában alakultak ki a hagyományai, készítőire nagy hatással voltak a New York-i és a massachusettsi angol és holland telepek. A viktoriánus korszakban a gépi megmunkálás hozzáférhetőbbé tette az ezüstöt, és a népszerű irányzatok gazdag kavalkádja váltogatta egymást a középkori stílusoktól a chinoiserie-ig. Az art nouveau ezüstje, a Liberty a legkiválóbb ezüstműveseket, art déco-tervezőket ösztönözték, például Jean Puiforcat-t. Az egyéni stílusú, modem ezüstkészletekről folyó viták ma a szakma túléléséhez nyújtanak esélyt. A könyv az utánzatoknak és a hamisításoknak is szentel egy fejezetet. Vissza