Nagy Sándor nyomában

Fülszöveg

Nagy Sándor expedíciója fordulópont volt az emberiség történelmében. Kapcsolatot teremtett Kelet és Nyugat, Európa és Ázsia közt, s megalapozta mindazt, ami ezután következett. Csakúgy, ahogy az európaiak meghódították Amerikát, ez a hadjárat is kegyetlenséggel és rombolással járt, mégis hatalmas történelmi energiákat szabadított fel: különösen a görög, az egyiptomi, a zsidó, az iráni és az indiai kultúrák kölcsönhatását, melynek nyomai még mindig érezhetők a mediterrán vidék és a Himalája között. A nagy nyitás gyümölcseit a rómaiak és utódaik a nyugati világra is átörökítették. Mint látni fogjuk, utóhatásai mai gondolkodás- és látásmódunkra is befolyással vannak. E csodálatos és szörnyű történet közepén Nagy Sándor titokzatos karaktere áll. Harminckét évesen halt meg, mégis hatalmas viták övezik jellemét és indítékait, s ezeknek a vitáknak bizonyára sosem lesz vége. Van egy régi-régi vers, melyet az Égei-tengeri halászok még ma is újra és újra felidéznek. Bármikor megtörténhet, mondják: ha nyugodt, napos a tenger, ha fúj a szél, de akkor is, ha vihar tombol Sellő bukkan fel
a hajó mellett, s elveszett fivérét, Alexandroszt keresve azt kérdi: - Hol van Nagy Sándor? Élet-halál kérdése a válasz. Ha a halászok azt mondják, Nagy Sándor halott, akkor a sellő felkorbácsolja a vizeket, a hajót pedig elnyeli a tenger, senki nem menekülhet. Az életet jelentő válasz: Nagy Sándor él És uralkodik! Vissza