Előszó
A TIZENHAT KÖZTÁRSASÁG KERTJE
Már látom ezt a gyönyörű, büszke kertet, virágzó tavaszi pompájában. Napfényben fürdő, rózsaszínű felhőgomolyagra hasonlít. Ehhez hasonlót még nem látott a világ. A...
Tovább
Előszó
A TIZENHAT KÖZTÁRSASÁG KERTJE
Már látom ezt a gyönyörű, büszke kertet, virágzó tavaszi pompájában. Napfényben fürdő, rózsaszínű felhőgomolyagra hasonlít. Ehhez hasonlót még nem látott a világ. A színeknek egész szimfóniája van itt együtt: fehér, rózsaszín, arany, szalmasárga és lila, minden színárnyalatban. Az ember megittasodik a virágok illatától. Illatozik az alma és a barack, a fekete ribiszke és az olasz dió, a málna és a szőlő, a meggy és a mandula. A Micsurin-féle aktinidia fürtös bokrai is virágba borulnak. Szüret idejére finom, zamatos bogyókat teremnek, az ananász illatával és ízével. Olyanok fezek a bogyók, mint valami nagy smaragdszínű fülbevaló ... De mindez semmi ahhoz, ami még itt! Virágozni fog!
Az lesz csak igazán kedvünkre való, ha ebben a nagyszerű kertben lehetünk majd akkor is, amikor fái már hatalmasak lesznek. De még ennél is szebb lesz, ha a hatalmas fák alatt ott látjuk majd Aljósát, Mityát, Natasát, Karát és a többi gyermeket, akik ezt a kertet megteremtették, mert számunkra az ő barátságuk többet ér a virágoknál és a gyümölcsöknél.
De nézzük csak, hiszen itt is vannak a kertben. Felnőtt emberek lettek, telve sugárzó életerővel. Várom már azt a napot, amikor ott állnak az ég felé nyúló hatalmas fák alatt. Oroszok, ukránok, grúzok, bjelorusszok, észtek, moldvaiak, baskirek, Kazahok...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal