Előszó
Bár csak jelentéktelen pont vagyok az emberek körében, a legmesszebbmenően meg vagyok győződve arról, hogy e kis munkával gondolatban, szóban és — talán — írásban is foglalkozni fognak ismert és ismeretlen felebarátaim, jóakaróim és ellenségeim.
Noha ez semmikép se lesz egyéni érdemem, előzetesen számoltam ezzel a ténynyel, s így bejelentem az összérdekelteknek, hogy nyugodtan hagyom1 fejem felett a legsúlyosabb kritikát is elviharzani, de — megállapodottságom egyensúlyából a hízelgő vélemények sem fognak kibillenteni.
Amiről irok, közérdekű témák, mindnyájan foglalkoztunk már velők, hol itt, hol ott, ki elméletben, ki gyakorlatban, egynémelyikünk mindkétfélekép s így megtörténhet, hogy nem egy olvasó elé ez írásból oly dolgok tárulnak, melyeket már régen ismer, amelyekről már régen megalkotta a véleményét és ítéletét, amely talán nem egyszer egyezni fog az én véleményemmel.
Ezt annyira tudom és oly biztosan merem hinni, hogy helylyel-közzel még hivatkozni is fogok rá.
Nem állítom, hogy amit mondok az minden szempontból helyes vagy épen megdönthetetlen; én így látok, ami azonban korántsem jelent annyit, hogy másnak is így kell látnia, de annyit jelenthet, hogy ismét mások hasonlóan, megközelítőleg, sőt, esetleg ugyanúgy lássák a dolgokat.
E kijelentés annál is inkább látszik szerénytelennek, mert határozottan állítom, hogy rövid eddigi életem alatt többet láttam, mint nálam kétszer, sőt háromszor idősebb emberek.
Én abból ítélek, amit láttam és látok, mások, sokan, abból, ami a nézésből emlékükben maradt meg.
Mindenkor tiszteletben tartottam a nálamnál előbb született embereket, de mindenkor tiszteltem a mások véleményét is, ha ez a saját, egyéni, sőt önző álláspontból indult ki; s ezzel remélem, hogy elejét veszem bármilyen indulatú és bárhonnan jövő teljesen meddő szóvitáknak, — még keletkezésök előtt.
*
Mindennek dacára az igazságnak megfelelően meg kell említsem, hogy munkám egyes részeit megbeszéltem embertársaimmal, adódó, kedvező alkalmakkor. Felebarátaim ilyenkor mindannyian gondolkodóba estek s többségük egy kevésbbé kedves kifejezéssel illetett a hátam mögött, mint azok, — a kisebbség — akik nyíltan idealistának neveztek. Tehát már egy kis lépés előre!
*
Csak egyes fejezetekben olvasva, könyvem fölötte hiányosnak tűnik.
Vissza