Miért engedi meg Isten?

Előszó

"Számomra ez valóban rejtély" - mondta a professzor egyik kollégájának -, "hogy egyébként értelmes emberek képesek azt mondani, hogy hisznek egy jó, mindentudó, barátságos és mindenható Istenben, akit személynek tartanak. Ez meghaladja a felfogóképességemet! Mert ezek az emberek - és úgy tűnik, nincsenek is kevesen - szemlátomást szilárdan meg vannak győződve nézeteikről, sőt, még azt is elhitetik önmagukkal, hogy személyes kapcsolatuk van ezzel az Istennel. Bizonyos fokig meg is értem, amikor ebbe az Istenbe vetett hitükről beszélnek, például amikor egy szép hajnalt látnak a hegyek között, vagy egy virágzó orchideát, vagy akár egészséges, fiatal férfiakat és nőket. De nagyon szűklátókörűnek kell lenniük, ha nem látják az érem másik oldalát, ami mindennek az ellenkezője. Mert mit lehet mondani a macskáról, amelyik odalopódzkodik az egérhez, játszik vele, azután lassan halálra kínozza és végül megeszi? Ez kedves és barátságos tett? Vagy mit szóljunk ahhoz, amikor egy fiatal anyát a rák roncsol szét, és teste már az oszlás szagát árasztja, mielőtt betennék a koporsóba? Szép ez talán, és az ő Istenük nagy bölcsességének és barátságának a jele volna, hogy így teremtett mindent? És az apa halálos küzdelme, és az árván maradt gyerekek? Ezt éppen úgy az ő Istenük tervezné, mint a napfelkeltéket? Ha mindent Ő teremtett és Ő mindenható, akkor ezt így kellett-e vajon megterveznie? Ha így van, akkor lehet-e ezt az Istent értelmes módon jónak mondani? És mit szóljunk a háborúk, különösen a modern háborúk rémtetteihez? Gondoljunk csak a koncentrációs táborokban elgázosított, vagy más rettenetes módon megölt emberekre, akik közül sokan Isten választott népéhez tartoztak! Miért enged meg egy jó, szerető, mindenható Isten ilyen szörnyűségeket? Még istentelen emberek is azonnal megálljt parancsoltak volna ezeknek az eseményeknek, ha hatalmuk lett volna rá. De az ő Istenük éveken át eltűrte ezt!" Vissza