Kuckó és Kacor/A nevezetes mosogatólány

Előszó

Kedves olvasóm, szívesen kibújtam volna az alól, hogy ezt az előszót megírjam. Nem volt olyan szerencsém azzal, amit Don Quijote elébe tettem, hogy kedvem legyen még eggyel próbálkozni. A bűnös ebben egyik barátom a sok közül, akiket életem folyamán, inkább körülményeim, mint szellemem révén szereztem. Ez a barátom elintézhette volna, hogy szokás és hagyomány szerint a könyv első oldalára odateszi az én arcomat fába vagy rézbe metszve, amihez a híres Don Jüan de Jauregui adhatott volna neki képet. Ezzel kielégítette volna az én hiúságomat csakúgy, mint azoknak a kiváncsiságát, akik tudni szeretnék, milyen az arca és az alakja annak, aki ezekkel a történetekkel ki merészkedik állni a világ szeme elé. Barátom odaírhatta volna a kép alá: akit itt láttok, hosszukás arccal, gesztenyeszínű hajjal, síma és nyilt homlokkal, élénk szemmel, görbe, bár arányos orral, ezüstös szakállal, amely húsz évvel ezelőtt arany volt, nagy bajusszal, kicsiny szájjal, fogatlanul, - mert már csak hat foga van és azok is rossz állapotban, szerteszét dobálva, semmi kapcsolatban egymással - közepes, nem túl nagy és nem is kicsi termettel, inkább fehér, mint sötétes arcszínnel, kissé hajlott vállal és nem nagyon fürge lábal; szóval ez a képmás a Galatea és a Don Quijote de la Mancha szerzőjéé, aki megírta az Utazást a Parnasszusra, a perugiai Cesare Caporalit utánozva és más munkákat, amelyek a szerző neve nélkül terjedtek el. Vissza