Öt év műemlékvédelme és múzeumi munkája

Előszó

A RÉGI MŰVÉSZET RAJONGÓJA és a mult szépségeiért lelkesedni tudó lélek öt évvel ezelőtt a kassai dóm ősi tornya alatt boldog örömmel láthatta, hogy a hétszázéves város művészeti emlékeivel és történeti épületeivel együtt lényegében töretlenül lett újra része az ősi közösségnek. A szepesi kamara palotájának lebontásától s néhány bosszantóan elcsúfított háztól eltekintve, Kassa patinás házai, palotái, templomai és történeti emlékei továbbra is jóformán változatlan szépségükben tükrözik a magyar mult történelmi eseményeit. Továbbra is emlékeztetnek az ősökre, a hősi korszakokra és a régi Kassa műveltségének fényét ragyogtatják.
Az elmúlt huszonöt év alatt a lakosság erősen felduzzadt s a város új kerületekkel bővült. A terjeszkedéssel kapcsolatos építkezések szerencsére alig érintették a város ősi magvát. A város szellemével ellenkező idegen új kultúra és bővérű kereskedelmi élet azonban erősen és mégis károsan rányomta bélyegét Kassa belvárosára is. A modern üzleti életnek a másikat túlharsogni akaró szelleme birtokba vette a Fő-utcai szép kis paloták földszintjeit és túltengő portálékkal elcsúfítva saját igényeiknek alakította át.
Kassa építészeti szépsége ezért ma jóformán csak az első emelettől felfelé él s most csak halavány képet kapunk arról a nemesen tiszta és korszerű régi stílustörekvésről, mellyel a régi polgárok az ősi városhoz méltó hajlékot teremtettek maguknak itt a Felvidék fővárosában. Ezek az üzleti portálék és reklámtáblák nemcsak ez épületek szép formáját és tagoltságát takarják, hanem több értékes domborművet és jelentős művészi faragványt fednek el.
A városnak a régi élet üteméhez való visszaalakulásától - öt év óta - a papság, a hivatalos városi tényezők, a kereskedelmi élet és a kassai iparosság ötletesen próbálkozik a régi városkép megőrzésének a modern kereskedelmi élet követelményeivel való összehangolására. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez a feladat nem megoldhatatlan. A jó példák egyikével Madarász István, Kassa megyéspüspöke járt elő, aki az egykori Csáky és Sztáray házakból alakított és időközben leromlott püspöki palotát nagy áldozatokkal mintaszerűen hozta helyre. A barok-korban épült palota a kassai püspök mértéktartó és az épület hangulatához alkalmazkodó hű gondoskodásával nemcsak megújhodott, de talán még sohasem volt ilyen fényében. Nemcsak az elhanyagolt régi részeket állíttatta helyre, hanem a modern élet követelményének belső felszerelésével is ellátta e palotát, stílusának és régi jellegének tökéletes megtartásával. A csúcsíves dómmal szemben álló és kedélyesebb architektúrájú bárok püspöki palota e külső és belső restaurálások után méltó otthonává és keretévé lett egy tudomány- és művészetkedvelő főpapnak. Vissza