A tigris és a majom

Fülszöveg

"Aztán egy napon azt mondta nekem ez a jósnő, amikor már éppen magasabb osztályba léptem volna: Popper úr, ne jöjjön többet. Megdöbbentem. Ne jöjjön, mondta, mert magával valami rossz történik, és én nem akarok ennek a szemlélője lenni. Megkérdeztem, hogy miféle rossz történik velem. Azt mondta: Nézze, Popper úr, magának tudnia kell, hogy a világon csak kétfajta ember van. Majom és tigris. A majmok mindig csapatban élnek, mindig kollektíven mozognak, sose egyénileg. Mindig izgatottak, mindig történik valami, mindig rohannak. A tigrisek egyedül élnek, egymástól nagy távolságban, ők a nagyvadak. A majmok titokban irigylik a tigriseket, és megdobálják, kicsúfolják őket. Néha egy-egy majom beköltözik az elhullott tigris bőrébe, és megpróbál tigrisként viselkedni, de elég hamar leesik róla a bunda. Nagyobb baj, mondta, hogy a tigrisek irigylik a majmokat. A könnyedségüket, az eseménydús életüket. Olyannyira, hogy néha egy-egy elfajzott tigris elmegy a majmok közé majomnak. Nagyon rossz látvány, Popper úr, amikor egy tigris a farkánál fogva himbálódzik az ágon. De nem kell sokáig himbálóznia, mert a majmok végül is megtiszteltetésnek érzik, hogy közéjük jött egy tigris, és vastag faágakból fészket építenek neki, ahová aztán beülhet majomkirálynak. Hogy egy tigrisnek jó-e, ha majomkirály lehet, azt magának jobban kell tudnia, mint nekem. De maga lassan elmajmosodik, Popper úr, látom, amióta ide jár, és én ezt nem akarom végignézni. Úgyhogy ne jöjjön többet. Nem is mentem többet. De nagy jót tett velem: iszonyúan szíven ütött, amit mondott. Elkezdtem revizió alá venni a saját elmajmosodásom folyamatát, és azt hiszem, jót tett, hogy idejében szólt. Vissza