Miképpen mi is megbocsátunk

Fülszöveg

Illés Sándor megrázó erejű nagyregényében személyes sorstragédiát dolgoz fel hiteles dokumentumok alapján. A csonka család 1944 júniusában még sikerültnek hiszi a deportálás előli megmenekvést, míg egy októberi óvatlan pillanat elő nem csalogatja a biztonságos rejtekhelyéről... A kis Ágit és Juditot csak Auschwitzig szoríthatja magához óvónféltőn Sára mama. Orkánerejű kálvária zúg át a végeken. Végzetes pusztítást nem okoz. Csak beépül a létezésbe. Előzékenyen utat enged a reménynek. Hogy holnap, igen holnap véget ér a lidércnyomás, visszatér a tegnapi való. Láthatja újra csöpp gyermekeit. Helyette németországi fogolytáborra változik a tér, s csak nagy sokára jön el a pécsi otthon sarkába a szabadság. De a gyermekkacaj, az tovatűnik... Örökre.
Örökre? Sára nem nyugszik bele. Átzarándokolja Németországot s hivatalait. Kutat túlélők, szereplők, papírok, visszaemlékezések között. Két évtized és megsemmisített vagy megváltoztatott iratanyagok távlatából vívja szélmalomharcát. De ő nem adja fel. Kislányai már elmúltak húsz évesek, ha szembejönnének vele az utcán, talán meg sem ismerné őket. Aztán, egy halovány adatfoszlány mintha összevágna... S akkor újabb küzdelem, újabb próbatétel, hogy a két lány a közelébe engedje a kétes idegent... De nem, a sok szenvedésbe idejekorán belefáradt, beleöregedett anyai szív nem adja fel akkor sem... A Sirató, az irgalom nélkül, az Akikért nem szól a harang, A reménység hídja után Illés Sándor ismét jókora részt vállalt a múlt feltárásából. Műve a kordokumentum voltán túl csak a felkavart érzelmek csillapításáig letehető olvasmány. Vissza