Miklóssy Endre emlékezete

Fülszöveg

Mikóssy Endre (Bercel, 1942 - Budapest, 2018) építészmérnök, író, filozófus, eszmetörténész. Sorolhatjuk a szellem számos területét, amelynek jeles értője és művelője volt. Rendkívüli memória, páratlan műveltség és lényeglátó képesség jellemezte. Hosszú éveken át a regionális építészeti tervezés volt a munkaterülete. A rendszerváltozás után minisztériumi köztisztviselő lett, előbb az építésügy felügyeletével foglalkozott, majd a vidékfejlesztés részeként a cigányság társadalmi felemelkedésének elősegítésére készített tervezetet. Másfél évtizeden át egyetemi oktatóként vett részt a településmérnök-képzésben a Szent István Egyetem Tájépítészeti Karán. Eközben sorra jelentek meg tanulmányai, esszéi, majd esszékötetei, amelyek szellemi felfedező útjait foglalták magukban, elfeledett, páratlan kincseket rejtő terepekre vezettek.
Miklóssy Endre nemzeti sorskérdéseink tekintetében nem érte be azokkal a közhelyekkel, amelyek veszteségeinkre koncentrálva, mindenért balsorsunkat okolják és... Tovább

Fülszöveg

Mikóssy Endre (Bercel, 1942 - Budapest, 2018) építészmérnök, író, filozófus, eszmetörténész. Sorolhatjuk a szellem számos területét, amelynek jeles értője és művelője volt. Rendkívüli memória, páratlan műveltség és lényeglátó képesség jellemezte. Hosszú éveken át a regionális építészeti tervezés volt a munkaterülete. A rendszerváltozás után minisztériumi köztisztviselő lett, előbb az építésügy felügyeletével foglalkozott, majd a vidékfejlesztés részeként a cigányság társadalmi felemelkedésének elősegítésére készített tervezetet. Másfél évtizeden át egyetemi oktatóként vett részt a településmérnök-képzésben a Szent István Egyetem Tájépítészeti Karán. Eközben sorra jelentek meg tanulmányai, esszéi, majd esszékötetei, amelyek szellemi felfedező útjait foglalták magukban, elfeledett, páratlan kincseket rejtő terepekre vezettek.
Miklóssy Endre nemzeti sorskérdéseink tekintetében nem érte be azokkal a közhelyekkel, amelyek veszteségeinkre koncentrálva, mindenért balsorsunkat okolják és figyelmen kívül hagyják szellemi tartalékainkat és a bennünk élő szabadságvágy felhajtó erejét. Jól látta és felhívta a figyelmet a magyar közelmúlt mellőzött, nagyformátumú íróira, filozófusaira, gondolkodóira, pl. Fülep Lajosra, Hamvas Bélára, Karácsony Sándorra, Kerényi Károlyra, Szabó Lajosra, Várkonyi Nándorra. Látta hazai társadalmi, szakmai értékelésük elmaradását, és hogy ezek az „egyszemélyes" teljesítmények azért váltak zárványokká, mert a velük szemben közömbös vagy éppen ellenlábas szakmai, ideológiai, politikai erők sikeresen szorították ki őket a szellemi párbeszédből.
Miklóssy Endre érdeklődése az intézményeken kívüli nagy magyar alkotók és teljesítményeik sorsa iránt nem volt véletlen: maga is megtapasztalta, hogy a 20.-21. században a politikai-gazdasági erők miként vonják ellenőrzésük alá a korszak gondolkodóit, tudósait, egyszersmind az egész emberiség egzisztenciális és szellemi állapotát. Mint nem egy jeles kortársa, ő is felismerte ennek veszélyeit, és életműve tanúsága szerint igyekezett felmutatni a szellemi autonómia útját, és azokat a korszakos magyar gondolkodókat, akik ezt az utat járták. Hitte, hogy munkásságuk és példájuk megtermékenyítheti a jelent és mintát nyújthat a jövő számára, mint ahogy az ő jelentős szellemi erőfeszítései és eredményei is ennek a nemes célnak a szolgálatában álltak.
Mezey Katalin Vissza