...mikor Oláhország háborut izene...

Előszó

Részlet:
"Néprajzi kutatásaim során elsősorban a népszokásokra, a közösségi alkalmakra összpontosítottam, ezért gyűjtőmunkám kezdetén az egyéni történetek, sorsok csak véletlenül kerültek felszínre. Azonban épp az ilyen véletlenek irányították figyelmemet olyan történelmi eseményekre, amelyekről felnőttfejjel is csak gyűjtéseim során hallottam először. Még ha - jelen esetben - a román betörésre egy olyan emlékmű is felkelthette volna érdeklődésemet, amely mellett hosszú éveken keresztül majd nap mint nap elmentem. De - amint később kiderült - a mindennapi életben más sem tulajdonított túl nagy jelentőséget a szobornak, így én sem. Pedig gyerekkorunkban - mesélték később - az öcsém nagy hangon, a buszon világosított fel egy másik korabeli páréves gyereket arról, hogy ez annak a román katonának a szobra, aki tapossa a magyar koronát. Az akkori gyerekszöveg 30 évvel később kapott értelmet.
Amikor barcasági forrásokat kerestem az I. világháborúval kapcsolatban, egyetlenegy olyan nyomtatott anyagot találtam, amely összesített adatokat közöl a barcasági csángók részvételéről a háborúban. A cikk 1924-ben jelent meg a Csángó naptárban, Bálint András tanító, helytörténész tollából. A barcasági csángók a világháborúban című írásában Bálint András elsősorban azoknak állít emléket, akik életüket vesztették a különböző harctereken, illetve akiket eltűntnek nyilvánítottak. A tíz község jegyzőinek, lelkészeinek és tanítóinak segítségével összeállított névjegyzék szerint e falvak 651 embert veszítettek el. Ez az írás igen értékes forrásanyaga a Brassó környéki csángók történelmének: ma ezt a névsort nehezen tudnánk összeállítani. A gyülekezetekben őrzött halotti anyakönyvekben alig találtam adatokat az elhunytakról, külön kimutatásokat végképp nem láttam." Vissza