Mikrohullámú erősítőcsövek

Előszó

A két világháború közötti időszakban szemtanúi voltunk a klasszikus elektroncső kialakulásának. Láttuk, hogy miképpen elemezték fizikusok, kémikusok, mérnökök a különböző elektroncsöves berendezések hiányosságait, állítottak fel mindig újabb igényeket az elektroncsövekkel szemben és hogyan találták meg a különböző vállalatok kutatói a felvetett igényekre a megoldásokat. Kifejlesztésre kerültek a különböző katódfajták, a hálózatról táplálható közvetett fűtésű katód, a tetródák, pentódák, keverőcsövek, s mindez láthatólag olyan céltudatossággal, amelyre a műszaki tudományok történetében kevés példát lehet találni. A fejlődés a háborút közvetlenül megelőző években lassúbbá vált, ezekben az években a csöveket már nem funkcionálisan, hanem technológiában fejlesztették és sokan már úgy vélték, az elektroncső is elérkezett a stabilitásnak abba az állapotába, mint az izzólámpa.
A II. világháború hatalmasan rácáfolt erre a felfogásra. Bebizonyosodott, hogy az elektroncső előtt még addig el nem képzelhető fejlődési lehetőségek vannak és még nagyobbak a lehetőségek a felhasználás szempontjából. A két háború között az elektroncsöveket majdnem kizárólag a rádió adó- és vevőberendezésekben használták. A fejlődés során mint új alkalmazási telefónia, a rádiólokáció, a különböző távvezérlő berendezések, az elektronikus számoló- és emlékezőgépek stb. Vissza