Mikszáth Kálmán félcsizmája

Előszó

Részlet a könyvből:

"Egyebütt csak mese tündérország, gyermekek számára gondolták ki, s népesítik be az 6 ízlésük szerint, nálunk színvalóság. En magam is jártam benne. Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van aztán bebútorozva csodálatos dolgokkal. A férfiak óriások, egy-egy hós mindenik, az asszonyaik regékbe való szépségek. Aranyhajuk egész bokáig ér le, még tán csillag is van a homlokukon. Rózsaszín sugarakkal önti be a lealkonyodó nap az ódon várakat, melyek alatt átöltöztetett királyfiak mennek, mendegélnek. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel.
Minden magyar ember lelkesül a székelyekért, ők nekünk a kedvenceink, s oly nagyokká nőnek meg a fantáziánk alatt, hogy aki aztán elmegy közéjük, soha sincs velők megelégedve. Hát csak ennyi! - kiált fel majd mindenki lehangolva. - Hiszen csak olyan itt minden, mint minálunk.
Pedig nem olyan.
Más a föld, kétszer akkora erővel kell megművelni, és mégiscsak félannyi termést hoz, mint a miénk.
Más a napvilág, egy jó félórával előbb kel fel, de előbb is pihen le.
Mások a fogalmak is. Aki itt gazdag ember, nagy úr, arról nálunk azt mondanák: „van valamicskéje", aki pedig szegény ember itt, az nagyságos úr" lenne köztünk, mert az annyit dolgozik az élete fenntartásáért, hogy itt palotákat építhetne akkora szorgalom és ügyesség mellett. Eddig csak egyen csodálkoztunk, hogy ott a „nagyságos" titulus több, mint a „méltóságos". Pedig ilyenformán van ott összekeverve minden. Valóságos magyar Gascogne az. Rajokat bocsát ki a világba, fiai szétözönlenek szerencsét próbálni, és csinálnak is, mert szívósság, szorgalom van bennök." Vissza