Galamb a kalitkában/A kis prímás/A lohinai fű/A sipsirica/A gavallérok

Előszó

A Galamb a kalitkában jelentős helyet tölt be Mikszáth Kálmán gazdag életművében. Ez a sajátos formájú, két elbeszélést mintegy szemközt fordítva összepárosító kisregény Mikszáth művészi fejlődésének nagy fontosságú fordulatát valósította meg: a céltudatos leszámolást a korabeli romantikus és álromantikus irodalom valóság-idegen szemléletével és az első határozott lépéseket a valósághű kritikai realizmus messzire ívelő útján. A sajátos kettős forma is Mikszáth fejlődésének ezt a nagy fordulatát szemlélteti. Egyik oldalon még nemes sugárzásában ragyog a romantika tükre, de a négyszáz év előtti történetnek, még ha szépségét a legigazabb erkölcsi eszmények táplálják is, nincs és nem lehet már több értelme, más igazsága, csak annyi , hogy visszavert fénye még riasztóbban kiemelje Mikszáth korának sötét és züllött valóságát. "A Múzsa elbocsátotta szolgálatából szép szobalányát, a Fantáziát, s helyette egy szurtos, mogorva mindenest tart, a Megfigyelést..." - írja Mikszáth a kisregény bevezetőjében, s ez már új korszakának tudatos és szigorú programja.
Hogyan érlelődött meg Mikszáth művészetében a kritikai realizmus erőteljes igénye, miképpen váltotta fel nála a fantázia szép romantikáját a "mogorva megfigyelés" realista programja? Természetes, hogy a művészi fejlődés ilyen lényeges változása nem következik be előzmények nélkül. Mikszáthnak, kezdve attól, hogy a hetvenes évek végén túljutott a pályakezdés kísérletein, szívós küzdelmet kellett folytatnia, hogy művészetét felszabadítsa a romantika uralkodó szemléletmódjának hatásai alól. Jókai napja még a délelőn állott, de a Jókai teremtette romantika, miután a reformkor és a szabadságharc nagy emlékeinek ébrentartásával betöltötte haladó szerepét az önkényuralom és kiegyezés korában, mind messzebb esett a magyar társadalom új, a nyolcvanas évekre kialakuló viszonyainak valóságos ábrázolásától. Új látás, új írásmód kellett, amely nem követi többé a romantikus mesék kötetlen kalandozásait, hanem a valósághoz híven felméri és megmutatja a félfeudális ország uralkodó rétegeinek rohamos züllését és katasztrofális korszerűtlenségét. Mikszáth művészetében kezdettől fogva megvolt ennek az új látásnak és írásmódnak az adottsága. Már pályakezdetének népies elbeszéléseiben is erősebb és valódibb a realista színezet, mint a korabeli romantika népies zsánerképeiben és beszélyeiben szokásos (példa erre többek között kötetünk záróelbeszélése, az 1886-os keletkezésű A lohinai fű). S emellett, noha a kilencvenes évekig Mikszáth művészetében is a romantikáé a vezető szólam, műveiben fokról fokra szaporodnak a társadalom valóságos arcát felvillantó részletek; kötetekké szaporodó karcolataiban pedig már ekkor átvette a Múzsa szolgálatát a "mogorva mindenes", a valóságot élesen szemmel tartó realista megfigyelés. S hogy művészetében ez az utóbbi tendencia, a kritikai realizmus új látása és írásmódja ne csupán a részletekben és az apró írásokban jelentkezzék, hanem tudatos programként vezető szerephez jusson: ezt Mikszáth maga is kívánta és sürgette önmagától. "Ha neked kertészkedést adott az Isten a kezedbe - írta önmagához címezve a nyolcvanas évek végén-, azt azért adta, hogy a nagy fákat nyesegesd a mezőn, nem pedig azért, hogy lekupurodva a földön kúszó indákhoz, fantasztikus cirádákat munkálj hegyivel a tökökre..." Vissza