Gavallérok

Fülszöveg

A Gavallérok fenn az ernyő nincsen kas nemessége nagyúri formákkal igyekszik elfeledni és elfeledtetni nincstelenségét és élősdi tengődését. Mikszáth látta a dzsentriréteg pusztulásának jeleit de nemcsak bírálta, hanem gyakran mosolygó elnézéssel szemlélte őket. Félrevezette a középnemesség 48-as szerepe s úgy érezte, a történelem még fontos feladatokat tartogat a dzsentriknek: "És ezek a kastélyok, ezek a kúriák! Vedd le a kalapodat vándor utas, ha látod e régi kőrakásokat. Nem a gazda miatt, hisz a gazda esetleg nem sokat ér. Kártyázik, pipázik és böfög. Ez a gazda. De a ház!... A régi kúria nem egy embert jelentett, hanem embereket, akik azelőtt voltak és embereket, akik ezután lesznek. E fészkekből kezdődnek és futnak össze azok a szálak, melyekből együtt a történelem lesz, a végzet titokzatos vetélőjével az idők szövőszékén." Ez a tévedés magyarázza Mikszáth kritikájának értékei mellett a hibáit: a szatirikus, gúnyos ábrázolás árnyékában az elnéző részvétet.
A Gavallérok című kisregénye is a dzsentri-réteg hazug életét leplezi le. A vagyonuk roncsait önámításba, nagyképű szerepjátszásba elrakétázó sárosmegyei dzsentrik egy napra, egy esküvő napjára újra a nemesség régi gőgjében, bőségében csillognak. Az esküvő hajnalára azonban lekopik róluk az aranyozás és úgy állnak előttünk, mint az úri Magyarország jelentéktelen, furcsa szolgái. A kölcsönkért négyesfogatok, ékszerek, díszmagyarok eltűnnek - s megmarad az önmagát túlélt, élősködő dzsentri társaság. Mikszáth nagyszerű művészete nemcsak a néhány nagy uralkodó sárosmegyei nemest leplezi le: tipikus alakjaival bemutatja az egész réteg elkerülhetetlen sorsát. Vissza