Előszó
Részlet a Kisértet Lublón c. műből:
„Jön a Kaszperek!"
Ez a rémkiáltás zúdul a hancura közé (vagy az anyjuk vagy a pesztonka hangja), mire a gyermekeim ijedten rebennek szét, ki az ágy alá, ki...
Tovább
Előszó
Részlet a Kisértet Lublón c. műből:
„Jön a Kaszperek!"
Ez a rémkiáltás zúdul a hancura közé (vagy az anyjuk vagy a pesztonka hangja), mire a gyermekeim ijedten rebennek szét, ki az ágy alá, ki az almáriom mögé. Jaj a Kaszperek, a, Kaszperek!
A virgonc porontyok egyszerre megszelidülnek; csönd lesz, de milyen csönd, szinte hallik a szivecskéik dobogása.
Szemeiket behunyják, de azért mégis látják a jöttét. A falak foszlanak, válnak, mint a köd s messze előcsillan Kaszperek, száguldó fehér paripán, veres ruhában.
Az olvasó, fogadni mernék, azt hiszi most, hogy tán Kaszperek, a nevelő ur jön. Ugy ám, de a nevelők nem járnak mostanság fehér lovon és veres ruhában. Ép ezen indoknál fogva nem lelhet kéményseprő sem, mert attól félnek ugyan a gyerekek, de szintén nem jár fehér lovon; sőt nem is huszár Kaszperek, mert az ugyan lovon jár, de nem félnek tőle a gyerekek, - még kevésbbé valami vásott gyerek, aki birkózásban őket földhöz vágja, vagy a játékaikat elszedi, mert már annak több mint kétszáz esztendeje, hogy Kaszperek gyerek volt...
Vissza 
