Előszó
Részlet a könyvből:
HISTÓRIA EGY HÁZASSÁGRÓL.
Ne vegyék kérem rossz néven, hogy megint hazamegyek a mi görbe országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk. Hisz mindenki csak ideiglenesen...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
HISTÓRIA EGY HÁZASSÁGRÓL.
Ne vegyék kérem rossz néven, hogy megint hazamegyek a mi görbe országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk. Hisz mindenki csak ideiglenesen jöhet el, az is, aki soha sem kerül vissza többé. Mert ha van álom a halálban, én jól tudom, a gyermekévek folytatásának szövődik az ott; a többi kimarad; levetjük, mint a rossz ruhát, ha oda belépünk, hol az örök semmiben újra hallik majd erdeink ismerős zúgása, hegyi patakjaink altató morajával.
Mézes náddal írnák apáink viselkedését, ha úgy megszeretnék, ahogy mi gondoljuk s idők rokkájáról (mennyi színes selyemszál van azon !) legombolyítanák, ki melyikhez férne, ha úgy megszeretnék, ahogy mi gondoljuk, azt, amit anyáink szőttek, fontak egymás között.
Nem nyúl oda senki. Öreg krónikákban néha legfölebb én indulok utána egy-egy piros szálnak, vagy fekete szálnak.
De biz a piros után megyek ma.
Mert hát olyan bolond nevetni való dolog is az, hogy az a jámbor szécsényi barát, a Páter Anzelmus micsoda galyibát csinált anno 1700 nagyságos és nemzetes özvegy gróf Franke Györgyné leányasszonyom dolgában.
Vissza 
