Előszó
Részlet:
"Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem hallja.
Én ezzel ellentétben még életemben...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem hallja.
Én ezzel ellentétben még életemben látni akarom az én vázlatban hagyott munkámat és hallani akarom, amint mondják:
- Kár, hogy nem dolgozta ki jobban.
Pedig én úgy fogom kidolgozni, amennyire erőmtől telik, de a théma a különös, a théma ölel fel annyi anyagot, hogy okvetlenül vázlatnak kell maradnia - vagyis azt a látszatot viseli.
Hogy mikép jut modern politikai rajzba Zrinyi, éppen ez az, ami egy kis magyarázatra szorul. Én a középkori szokásokat akarom szembeállítani a mai modern felfogással, mert az olvasónak így szembetűnőbb, hogy a világ mennyit változott, bár alapjában a karakterek, bizonyos viszonyok közt, mindig ugyanazok voltak. Petur bán ma is megvan, száz alakban, a Dózsa Györgyök is itt lappanganak. Leírtam egyszer Olay Lajost, hogy ő az, aki fölkisérte Zách Felicziánt a királyi palotáig, aztán megbiztatta az udvaron:
- Csak eredj fel Félix és üss közéjük. Ne félj semmit. Én nekem azonban egy kis dolgom van itt az Omodéék komornájával, hát átszaladok."
Vissza