Nevetséges szerelmek

Tartalom

"Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott, és az Én, a búbánatos Isten címet
viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka
szünetében, pihenésképpen, kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését
- könnyedén, élvezettel. Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá,
hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes
erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen ujjgyakorlat
lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg
először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől
való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró),
ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is
bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott."
Egy világhírig ívelő pálya kezdetét jelzi ez a csaknem fél évszázados elbeszélésciklus,
mely kötetben először 1970-ben jelent meg. Ezt a kiadást dolgozta át, komponálta újra
a szerző előbb a francia, majd az 1991-es új cseh kiadás számára, és a magyar fordítás is
e legutolsó, Kundera által véglegesnek és hitelesnek tekintett változat alapján készült.
Az olvasó pedig az azóta is alakuló, nagyszerű életmű ismeretében örömmel állapíthatja
meg, hogy a szerző nem tévedett: ezek bizony már kiforrott, hamisítatlanul "kunderás"
darabok, melyeken aligha fog a múló idő.

Témakörök