Faludy György utolsó éve

Előszó

„Amit nem írtak meg, olyan, mintha meg se történt volna."
Oscar Wilde
Ez egy szubjektív könyv. Faludy Györgyöt szerettem és tiszteltem, igyekeztem a történtekhez hűen leírni minden eseményt, amelynek élete utolsó évében szemtanúja voltam.
Tisztában vagyok azzal, hogy élnek közöttünk emberek, akik Őt nálam jobban, közelebbről ismerték, és ők másképpen, a saját szemüvegükön keresztül írnák le a költő utolsó évét. Mégis hiszem, sőt tudni vélem, hogy Fannyt leszámítva senki sincs, aki az utolsó hetekben, hónapokban nálam több időt töltött volna el a Faludy családban, Faludy György közvetlen közelében. Nem csupán az ott töltött rengeteg idő alapján tájékozódhattam Faludy György állapotáról, hangulatáról ezekben a hónapokban, hanem Fanny többórás telefonjai és sok száz telefonüzenete is hozzájárultak ahhoz, hogy azt gondoltam, ezt a könyvet meg kell írnom, mert rajtam kívül nincs más, aki hasonló mélységgel és őszinteséggel tudná ismertetni a költő utolsó évét az olvasókkal.
Visszaemlékezésem természetesen nem tárhatja fel minden részletében utolsó évét, kimaradnak olyan események, amelyek Faludy életének fontos mozzanatai voltak ebben az utolsó időszakban. Egyiptomi útjáról például nem tudok beszámolni, hiszen ennek az útnak én nem voltam a részese, oda csak Fanny, valamint Bodnár János és párja kísérték a költőt. Nem írok részletesen a szemműtétjéről sem, ami pedig a leginkább megkeserítette utolsó évét... Vissza