Minden állomáson és megállóhelyen

Fülszöveg

Annyi bizonnyal kitűnik ebből az első könyvből, nincs sok illúziója a négy falon kívüli világról a lírikusnak. (De legalább a belül-történésekben igen, és ez több mint örömteli mai világunkban, lírai megszólalásaink szomorú ingoványában.) Nem meglepő, hogy legfeljebb az apró dolgok, mint az állandósulni látszó fejfájás, a szüntelen eső és a mindenhová betolató vonat érdeklik, a szomszédoktól átszűrődő ételszag, a vonatfülkében keletkező visszhang, a versírás lehetetlenségei között mégis megíródó vers, a szeretett nő seggének a leírási kísérlete, annak leírási lehetetlensége... Aztán még az ezekhez kapcsolódó másnaposságok, (rá)ébredések, a mindenféle kínosságok. Szóval, ilyenek. Enteriőr-szituációk, dokumentum-morzsák, megfigyelések és rögzítések egy (két) élet, egy (két) mikrovilág legbelsejében (Edit).
Előtérben a finom részletmegfigyelések. És hogy a szerző elkerülje a mai világban kiátkozott romantikusság gyanúját, az elbizonytalanítás esztétikájával él, elindul egy gondolat, és máshova ér... Darabos a forma, szálkás a verssor, belefúródik a bőrbe, az agyba, mielőtt a ringatás megtörténhetne... Ugyanakkor zavarba ejtően személyes a hang, és leggyakrabban egyes szám első személyben beszél a versben valaki; ő persze ringathatja magát! Ez szeretetre méltó és bátor cselekedet, jelzi, hogy valaki, személyiség van a személyiség-eltakarás mögött, és helyén is van ott. Nem csekély mértékben, ugyanakkor nem meghatározó erővel vannak jelen a szövegekben a szürrealista, dadaista, illetve a magyar klasszikus avantgárd-hagyományok, és ha a megidézett Kassák eljátszogathatta magát a modernségig nagy romantikus mélységei fölött, megteheti vele, illetve saját magával a kötet szerzője is. Tűnődései, filozófiai fintorai (szerencsére nem filozofálgatásai), csavarásai és telibe kapott érzelmességei azt jelzik, hogy nem a helyét keresi az irodalomi kánon különféle polcain. Kijelölni készül azt. Legyen szerencséje...! Vissza