Minden élők útján

Fülszöveg

"Magamról
Ötgyermekes, napszámoscsalád első fiaként születtem 1919 augusztus 13-án a Tolna megyei Nagydorog községben. A szegénység szorító világa korán munkára fogott. Voltam: uradalmi havidíjas, részesarató, summás, béres, disznópásztor: a helyi református lelkész udvarosa, évi négy mázsa búzáért, némi levetett ruháért, majd újságkihordó, az akkori hetilap Szabad Szó terjesztője, levelezője a faluban, ezért csendőrök üldözöttje. Azután Pécsett pincér, Györkönyben pékinas, Szekszárdon asztalosinas. Ám mindenütt kitelt a "becsület", mert tanulni szerettem volna! Erre nem volt mód az ordító szegénységben.
1937-ben Budapestre jöttem szabó Pál hívására. Itt előbb csarnoki hordár, a Kálvin téri Ref. Vendégszobák inasa, takarítója, a Ráday utcai Ref. Theológia háziszolgája, a Horánszky utcai KIE pincére, az Üllői úti Braun Likőrgyár hordómosó munkása, a Hollandi Biztosító tisztviselője háromszor behívott katona és szökevény, a Szabad Szó munkatársa, majd Móricz Zsigmond Kelet Népe c. folyóiratának "mindenese", a kor üldözöttjeinek segítője, a rendőrség nyilvántartottja voltam, miközben magam is Tabódi álnéven bujkáltam. Poloskás hónaposszobák lakója, kerti padokon alvó, közben számos lapban verseim, novelláim, riportjaim jelentek meg. Első önálló verseskötetem pontosan negyven éve yűjtőíves előjegyzéssel jelent meg. Ma, negyven év után úgyszintén magánkiadással kísérletezem.
A felszabadulást egy József utcai pincében értem meg. Beálltam lőszerhordónak a felszabadító seregek közé. Egyik első munkatársa lettem a Szabadság című napilapnak, majd 1945 márciusában a Szabad Szónak. Részt vettem a Magyar Írók Szövetsége szervezésében, közben a Pázmány, majd Eötvös Loránd Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szereztem. Voltam filmpropagandista, az ÁKV Propaganda Osztályának munkatársa, államosítási biztos, országjáró újságíró, földosztó, SZOT üdülők előadója, kisiskolások nyári táborvezetője, a VIII: ker. tanács tagja, a Hazafias Népfront kerületi Elnökségének tagja és 1956 után beálltam tanárnak. Tizennyolc évig tanítottam, közben számos lapban jelentek meg verseim, novelláim, cikkeim, könyv és filmismertetéseim, képzőművészeti cikkeim. Negyven év közéleti munkássága során kb. ugyanennyi lap közölte írásaimat. Soha, semmiféle elismerés, kitüntetés részese nem voltam. Első szívinfarktusomat átvészelve, ma kissé keserű, magányos, de bizakodó hittel morzsolgatom a még hátralévő életemet. Egyetlen vágyam, hogy írásaim értő, értékelő kezekbe kerüljenek." Vissza