Mindenkinet

Előszó

Kedves Olvasó! Tisztázzuk rögtön a legelején: ez a kötet nem tankönyv. Gondoljunk csak bele: biciklizni sem leírás alapján tanultunk. Felugrottunk a drótszamárra, majd addig próbálkoztunk, amíg biztosan nem gurultunk a két keréken. Az internet használatát ugyanilyen ösztönösen sajátíthatjuk el, csak eleget kell próbálkoznunk. Visszanézve pedig nem is tűnik majd olyan nagy kunsztnak. Ezért tekintsen inkább úgy erre a könyvre, mint egy segítő kézre, amely az első, bizonytalan métereken ügyel az egyensúlyára, fájdalmas esésektől és csúnya kék foltoktól kímélve meg önt. A biztonsággal "kerekezőknek" pedig részletes útikönyvként szolgál, amely bemutatja a legjobb célpontokat és az azokhoz vezető legrövidebb utat. Persze akadnak néhányan, akik sosem tanúnak meg biciklizni. Vagyis akik eddig kibírták internet nélkül, azok valószínűleg ezután is ki fogják. Nekik azt szeretnénk bebizonyítani, hogy a háló nélkül élni ugyan lehetséges, de megfontolandó, hogy érdemes-e. Az internet ugyanis mindenkinek tartogat valamit. Egy kedves idős hölgyismerősöm például azért tanult meg internetezni, hogy bármikor ingyen beszélhessen a világ túloldalán tanuló unokájával. Egy idősödő pénzügyi szakember pedig azért, mert rájött, hogy itt olyan információkhoz is hozzájuthat, amelyekkel megszorongathatja fiatal, ambiciózus kollégáit. Egy gyógyszerész külső nyomásra fordult a hálóhoz az egyik állami szerv költségtakarékosság miatt úgy döntött, hogy a napi munkához szükséges aktuális dokumentumokat csak az internet teszi elérhetővé. A hölgy ezért kénytelen-kelletlen internet-hozzáférést vásárolt. Vissza