Előszó
Mindennapi kenyerünk zsoltára
Hogyan is volt eddig? Éltem becsukott
Ajtók mögött, berekesztett szavak
Szépségén tünődtem s mint a szerzetes
Megbújtam Isten bagolyvárában
Messze. Engem nem táncoltatott
Vad tusa lent a piacon, Isten
Olvasó szemeként éltem s picurka
Dolgok, bajok, nyavalyák, keresztek, sebek
Nem hahotáztak csengő szavamban.
Messze voltam a mindennapi bús kenyér
Égi szagától, ember-testvérek asztalán
Nem volt tányérom, emberek csatás
Utján nem jártam hírnökként, messze
Eveztem fájdalom-tavuktól, messzire
Estem a közösség gyökerén nőtt
Ember-fa ágáról, ifjúságom színdús páva-madara
nem szállott a család udvarába
S külön életem különös virága nem e világban
Illatozott. Istené voltam, nem az
Emberé, zengő fogság kékködös szépsége
Zsoltározott bennem s eddig nem láttam,
Hogy van kenyér is, göröngyből növő,
Hogy nehéz a kenyér életté törése, nehéz
A szántás örök reményért, hogy minden a
Mindennapi szent kenyért szolgálja s akinek
Nincsen földi kenyere, nem nyúlhat az angyalok
Égi falatjáért. Ezt a zsoltárt eddig nem ismertem:
Mindennapi kenyerünk millió ajak
Mélységéből felfakadt fénylő zsoltárát.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal