Mint egy francia király (dedikált példány)

Fülszöveg

A regény főhősével, a nyugdíjas Jakab Jánossal csoda történik. Abból a növényi főzetből, mellyel dögrováson lévő kutyáját - szomszédasszonya tanácsára - életre keltette, sőt megfiatalította, maga is iszik, és egyik pillanatról a másikra megszabadul az öregség nyűgeitől. Energikus férfi lesz belőle, aki szűknek érzi a nyugdíjas életmód kereteit-lehetőségeit. Először a legbelsőbb magánéletét rendezi, az évek során föléje hatalmasodó feleségét visszaszorítja az őt megillető helyre, bezárja, és önérzetét megtöri, majd a kerítésen túli világban is hozzáfog ábrándjai megvalósításához. Mint volt lakatos, működési engedélyt szerez a tanácstól, gazdag kisiparos szeretne lenni. S ügyességben, leleményességben Jakab János nem szűkölködik. Életszínvonala látványosan emelkedik: autón jár, bútort cserél, szeretőt tart, s még a kutyája is státusz-szimbólummá válik. Egy váratlan fordulat következtében azonban Jakab János karrierje megtörik: egy nála "dörzsöltebb" spekuláns csődbe juttatja vállalkozását. Sőt: szerelmi kapcsolatára is fény derül, s most már a hatalmát visszaszerző feleség a megbukott kisiparost szelíd nyugdíjassá fegyelmezheti.
Ez az ironikus hangvételű és izgalmas meseszövésű regény Molnár Géza legjelentősebb írói teljesítményei közé tartozik.
Az író vallomása:
"Eddigi életem fél évszázad. Micsoda hajszás, kavargó évek! Zsúfolt, gyötrelmes, lehangoló, felemelő vonulat, ma már szinte felsorolni is lehetetlen fontosabb eseményeit, állomásait. S az adatok mit sem mutatnak a színekből, hangulatokból, küzdelmekből, megfáradásokból és lángolásokból, a megégésekből és csalódásokból, hiányoznak a barátságok is, a jóságok és gonoszságok, szándékok, hitek és roppanások, szerelmek, megcsalatottságok.
Nem érdem, és nem hátrány, egyszerű életrajzi tény csupán, hogy apám munkás volt, s eszmélő életem ezt a sorsot örökölte tőle. pesti kisiparosnál kezdtem az inaséveket, majd szakmunkás lettem egy gépgyárban, Pesterzsébeten. Aztán voltam üzem vezető tisztviselő, katona és katonaszökevény, megéltem Budapest ostromát, s dolgoztam a halott város feltámasztásáért. Munkálkodtam vidéki lapoknál újságíróként, a pártközpontban, majd az Írószövetségben pártfunkcióban, később könyvkiadóban főszerkesztőként, a Külügyminisztériumban s Párizsban diplomataként. Később a Magyar Hírlap főmunkatársa, majd az Írószövetség titkára lettem.
Sokat utaztam, nemcsak a szomszédos országokban, de a Távol-Keleten s Nyugat-Európában is. Bármit is csináltam, szüntelen az irodalom vonzáskörében éltem. Első novellás kötetem 1956 nyarán jelent meg, azóta tucatra nőtt regényeim s novellás könyveim száma.
A legutóbb megjelent könyvemet - a Külvárosi barangolás-t - Budapest egyik külvárosáról, Pesterzsébetről írtam." Vissza