Mint oldott kéve 1-2.

Fülszöveg

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy "mint oldott kéve" széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.
Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben. A könyv csak kis példányszámban került forgalomba, The Confessions of a Cathlic Priest, azaz Egy katolikus pap vallomásai címmel. Óváry-Avary Károly gimnáziumi tanár és történész negyvennyolc-negyvenkilences emlékek után kutatva talált rá az egyik kötetre Budapesten, Szumrák Ernő hagyatékában, aki a szabadságharc katonája volt, külföldre menekült, és személyesen ismerte Mednyánszky Cézárt. A tanár tudta, hogy ritkaságot tart a kezében, mert ez a mű nem szerepelt egyik magyar memoár-bibliográfiában sem. Vissza