Mintha

Fülszöveg

„Pontban hét órakor, olyan halkan, amilyen halkan egyáltalán parancsot kiadni még lehetséges, helyben járást rendeltem el, ellenőrizve a ritmust, a lábemelést, az egymástól való távolságot, mert az indulási parancsot, hogy az tökéletesre sikerüljön, a felsoroltak figyelembevételével kell majd kiadnom. Eközben Napóleon körül jártak a gondolataim, ő volt akkor az utolsó világverő, aki még szalonképesnek számított (esetleg Nagy Sándor, de mégsem idézhettem magam elé az issosi vagy a gaugamélai csatát, azok olyan régen voltak), aki utána jött, az mind saras volt valamiben, leszámítva a Generalisszimuszt. Austerlitz, Jéna, Eylau és Friedland példája lebegett szemem előtt. Vállalkozásunk nagyságrendben talán nem vetekedhetett ezekkel, de jelentőségét kár lenne tagadni (egyediségét meg pláne), ebben olyan személyiségek támogató véleménye erősített meg, még délelőtt is, mint Hosszúé és Czézolié. (...) a pályához érve felbomlott a katonai formáció, laza sétának adva át a helyét. Észrevettük, hogy a gyengélkedő ablakai, azok, amelyeken át a Nagy Karantén idején kiszöktünk, nyitva vannak, valószínűleg az eü. katona szellőztetett, sokallva a levegő alkoholpára-tartalmát, és tisztán hallatszott a hirtelen feltekert zenegépből áradó Chopin-mazurka. Milyen szerencse, hogy nem előbb kezdett el zenét hallgatni, mondta Kóló, aki szintén muzsikusnak számított katonai berkekben. Miért?, kérdezte Czézoli. Mert a mazurka háromnegyedes, mi pedig páros ritmusra menetelünk, négynegyedben. Nincs az a raj, amelyik ne zavarodna össze ekkora kihívástól." Vissza