Miskolci kalendárium 2008

Előszó

A 2008-as szám szerkesztése közben azon morfondíroztunk, meghagyjuk-e a kalendáriumi részben az évszázados népi megfigyeléseken alapuló időjárási jóslatokat. Az egyik érv úgy szólt, hogy átalakulóban van a Föld, és ezen belül természetesen hazánk időjárása is. Ha csak a 2007. évre tekintünk vissza, akkor is azt mondhatjuk, kaptunk hideget és meleget is, bőven, és általában nem akkor, amikor vártuk, amikor a régi statisztikák, észlelések szerint jönnie kellett volna.
Télen például hó után sírtak a bánkúti sípályák üzemeltetői, januárban pedig már legyek, darazsak döngicséltek be a nyitott ablakokon. Túlságosan hamar kivirágoztak a gyümölcsfák. Vesztükre, mert ismét hidegre fordult az idő. Ami virág és bimbó megmaradt az ágakon, azt elverte a számos országrészben tojás nagyságú jegeket zúdító vihar. Májusra jószerivel megrozsdásodtak, elvirágoztak az orgonák, a ballagó diákok nagy bánatára. Nyáron pedig napokon, sőt heteken át afrikai meleg telepedett meg a Kárpát-medencében. Kiszáradtak a hótalan tél után úgyis alig csörgedező források, vízfolyások. A garadnai pisztrángosban pedig friss víz és oxigén után tátogtak a halak.
A világ tengereit járó, és búvárként természetfotókat készítő barátunk is arról beszél (néhány oldallal hátrébb), hogy melegednek és szennyeződnek az óceánok is. Veszélybe kerültek a korallok, s velük együtt mindazon élőlények, melyeknek e szigetnyi építmények adnak menedéket. Vissza