Miskolci történetkék

Fülszöveg

„Azt mondta a kötet szerkesztője, hogy kellene néhány sor a fényképem alá. Valami vallomásféle magamról. Nehéz ügy. Nemcsak azért, mert a kötetben - zárszóként - van egy vallomás, hanem elsősorban amiatt, mert úgy képzeltem: az itt következő írások vallanak helyettem és rólam. Többet meg aligha akarhat rólam tudni az olvasó. De ha mégis...: Újságíró vagyok. Korábban voltam miskolci kis és nagy diák, nyolc évig koptattam a református gimnázium padjait, itt is érettségiztem. Voltam aztán lakatosinas az alacskai bányában, majd segéd ugyanott és más üzemekben. Horthiék munkaszolgálatra vittek. Ez több évemet elvette és német koncentrációs lágerekbe terelte életutamat. Buchenwald, Neubrandenburg, majd átmenetileg Ravensbrück, végül Sachsenhausen voltak ez utam állomásai. Egy kis kanyarral, a Szovjetunión keresztül, kerültem haza. Itthon azonnal bekapcsolódtam az újjászülető ország mozgalmi életébe, a pártmunkába, s hamarosan rendőrtiszt lett belőlem, Miskolcon kezdtem a szolgálatomat, rövid tizenöt hónapos mezőkövesdi megszakítással mindvégig itt dolgoztam különböző beosztásokban, segítve egy új rend megteremtését, majd megszilárdítását. 1952tavaszán szereltem le. Közben, illetve munkámmal párhuzamosan különböző tanulmányokat folytattam, igyekeztem pótolni, amit a felszabadulás előtt elmulasztottam. és már külső tudósítóként bele bele kóstoltam az újságírásba. Az ötvenes évek első fele - mint generációmban sokaknak - változatos volt. Voltam szállítmányozási hivatalnok és vasutas, külső munkatárs a helyi rádiónál és az Észak Magyarország szerkesztőségében. Ez utóbbi döntő volt életemben. Gyakorlatilag 1955 óta, hivatalosan - státusban! - 1956. szeptember 1-től ebben a szerkesztőségben dolgozom. Mindvégig kulturális témákkal foglalkoztam, különös előszeretettel filmmel, színházzal, televízióval. A helyi rádióstúdiónak több mint húsz éve, a Déli Hírlapnak születése óta vagyok állandó külső munkatársa, s fel fel tűnök más, országos lapokban is. Hát. ezt csináltam eddig... Eddigi munkámhoz tartozik a Miskolci történetkék sorozata, amelynek a Déli Hírlap adott helyet.Tíz év múltán sincs mit érdemben hozzáfűznöm. Nem sokat változtam, tíz évet - vagy többet? (a fotó régi) - öregedtem. Miskolcot továbbra is szeretem. Sok írásom tanúskodik erről. Többek között az Észak-Magyarországban megjelenő Miskolci macskakövek című sorozatom darabjai is. örülnék, ha szerény írásaimmal hozzájárulhatnék Miskolc közelmúltja, tegnapja jobb megismertetéséhez. Vissza