Az első évtized

Előszó

A kor, amelyben élnünk adatott, gyorsan elviharzó, teremtő, alkotó, békés esztendők sora.
Ebben a történelmileg villanásnyi időben - amire a múltban évszázadok voltak szükségesek - 25 év alatt új város épült az egykori Dunapentele szomszédságában, vasból, acélból, betonból, tervezői fantáziából, lelkesedésből és mérhetetlenül sok munkából, Dunaújváros.
Város, amelynek valójában múltja nincs, csak jelene és jövője. Munkásváros.
Gyárkémények füstje, hűtőtorony fehér gőzfelhője száll, leng a magasban. Éjszaka, amikor csapolnak a kohókban, az izzón elfolyó nyersvas fénye pirosra festi az eget. A város jelen a munka, amelynek eredménye évente több mint egy millió tonna acél, 22 ezer tonna szalmacellulóz, 1500 tonna fésűsfonal, 300 ezer öltöny, 760 ezer ébresztő óra és még ezernyi más termék, melyet az itteni üzemek dolgozói állítanak elő.
A város jelenét szimbolizálja a már megépült több mint 12 ezer lakás, a toronydaruk, az épülő új lakások, amelyek 50 ezer ember számára jelentik a házat és hazát, a családi otthon melegét.
A város jelenéhez hozzátartozik az egészségügyi, kulturális létesítménynek egész sora, a kiterjedt kommunális szolgáltató és kereskedelmi hálózat, a város élő organizmusa, lüktető élete.
Dunaújvárost a fiatalok városaként is emlegetik.
Jövője fiatalságában rejlik.
Akik az 50-es években fiatalon kerültek ide és népesítették be a barakktáborokat, dacolva esővel, széllel és sárral, sokszor embertelenül nehéz körülmények közt kezdtek hozzá az első alapok kiásásához, az első falak felhúzásához, ma már csak érzéseikben, emlékeikben fiatalok.
Mert a történelmileg villanásnyi idő az ember életében itt is korszakváltó 25 évet jelentett, a családalapítást, gyermekeket és unokákat.
A könyv, mely Dunaújváros alapításának 25. évfordulóján jelenik meg, és amelyet kezében tart az olvasó, tisztelgés kíván lenni a város alkotói; a tervezők, építők, szerelők, kubikosok és segédmunkások előtt, akiknek emlékét őrzik a város falai. Vissza