Miszter honfitárs

Fülszöveg

Az író a regényéről: A „Miszter Honfitárs" egy emigráns hazalátogatóról szól. Olyan élmény ez, amelyet elég sokan éltek át, amióta divatba jött a mosolygó, vendégszerető, turista-árfolyamos, cigánymuzsikás diktatúra. A diktatúra, amelyben hosszabb-rövidebb ideig jól érezheti magát az, aki fontban, dollárban, vagy nyugatnémet márkában kereste meg a mindennapi Palatinusra-valóját és akinek külföldi útlevelét nem „Ígérvény" ellenében állították ki, s a kiutazáshoz nyíló „ablakot" nem a diktatúra útlevélhivatala pecsételi bele. Aki idekint él, az egyik szemével mindig hazafelé figyel, - s ha
tud, hazatér látogatóba. Egyéni, sebtében inkasszált profit ez a világpolitikai fordulatból, a részleges atomcsend-egyezményből, a koegzisztenciából - gyors, kíváncsi, vakmerő potyautazás a történelem expresszvonatán. Ezen az expresszvonaton étkezőkocsi is van, az utas hátradőlhet az ülésen, látszólag nyugodt, de valójában feszülten figyel minden hangra, mozdulatra, az acélkerekek kattogására a váltókon. Miszter Honfitárs utazása - korszerű utazás. Tervei korszerű tervek és álmai korszerű álmok. Írók gyakorta írják műveik elé sietős aggodalommal, hogy ha valaki a regény valamelyik alakjában önmagára ismerne, az „merő véletlen". Nekem ez a felelősségelhárító gesztus nem áll módomban. Ha valaki a regény egyik vagy másik alakjában önmagára ismer - és benne saját álmaira, vágyaira, reményeire és csalódásaira - az a véletlen műve nem lehet. Ami nem azt jelenti, hogy a regény róla szól, mindössze annyit, hogy szólhatna róla is. A regény minden alakját jól ismerem. Nem is lehet másként. Ha nem ismerném - sohasem tudtam volna megírni őket. Vissza