Magamentsége

Fülszöveg

Kétszázötven esztendővel ezelőtt, 1702-ben halt meg Tótfalusi Kis Miklós, a Mentség Szerzője. Mikor halálának évfordulóján könyve ismét megjelenik, akkor nemcsak egy régi magyar író harcos haladó írását becsüljük meg, hanem a legnagyobb magyar nyomdász munkásságát is. Tótfalusit, az írót, nem is érthetjük meg Tótfalusi, a nyomdász és kultúrmunkás nélkül. Írói működése abból a küzdelemből nőtt ki, melyet a nyomdaipar fejlesztéséért folytatott. Életművét csak úgy ismerhetjük meg, ha visszapillantunk a könyvnyomtatás történetére is.
Évszázadokra volt szükség, hogy a könyvnyomtatás mai nagyszerű hivatását betölthesse. Nem is gondolunk már arra, hogy valamikor milyen keserves küzdelmekbe került ennek az iparnak a megteremtése, fejlesztése. Büszkék lehetünk rá, hogy a könyvnyomtatás első századaiban a mi nyomdászaink is kivették a részüket ebből a munkából, ebből a harcból. Haladó hagyományaink között számon kell tartanunk azoknak a régi magyar nyomdászoknak a munkásságát is, akik a XVI. és XVII. században üldözést és állandó zaklatást vállalva, fáradhatatlanul küzdöttek a nyomdászat tökéletesítéséért, magyarországi elterjesztéséért, a kisemmizett, elnyomott nép kulturális felemeléséért a nyomtatott betű által. Különösen értékesnek kell tartanunk egy olyan nyomdász működését, aki egyben író is volt, aki a nyomdászat fejlesztése és a nép nevelése terén végzett munkáját izgalmas irodalmi alkotásban örökítette meg. Ilyen nyomdász és ilyen író volt Tótfalusi Kis Miklós, akinek írói munkásságához hasonlót a magyar irodalomban nem találhatunk... Vissza