Mit ér az ember, ha keresztény?

Előszó

Az előző évben Zangbergben rendezett kongresszusunk témájához - mit ér az ember, ha magyar? - kapcsolódik a mostanié, nevezetesen az, hogy exisztenciális reflexiók segítségével megvizsgáljuk az általános emberség kritériumán a keresztény lényegiségét. Elsődleges célunk ezúttal nem a szellemi-tudományos érdeklődés igényének kielégítése, hanem a lelki elmélyülés, jóllehet nem lelkigyakorlatos hétre gyűltünk össze. A különbséget ott látom, hogy amíg a szellemi-tudományos ember a témáját szükséges disztanciával kezeli és valamire tekint, addig a lelkiek felé forduló ember magába néz, és nem annyira tárgyának, mint inkább saját személyének helyzetét vizsgálja. Kérdései nem szenvtelen tárgyi, hanem közvetlen személyi kérdések. Vass György jezsuita tanár átfogó bevezetésével kezdjük reflexióinkat.
Jóllehet a kereszténység számunkra is elméleti téma, ezen túl személyi probléma is. A kereszténységgel azonosuló ember a témában meglátja személyi életét, illetve személyiségében látja meg a témát. A téma válsága ismeretes. A múlt idők világából kiszakadó vertikularizmusa után a horizontális magatartás ki- és túlhangsúlyozása. Sok keresztény aggodalma, hogy így Isten országa puszta emberségben, jószándékú humanizmusban merül ki, és a keresztény lényegiség evilági jócselekedetekre, szociális tevékenységekre korlátozódik a transzcendentális dimenziók bevonása nélkül. Elég jó embernek lenni, a kereszténység csupán nem lényeges epizód? Vissza