Mit ér az ember ha magyar

Előszó

Ennek a könyvnek tulajdonképen az volna az igazi címe, hogy "mit ér az ember, ha paraszt?", de az a sajátos magyar szemérem, ami bennünket, magyarokat, különösen parasztokat, mindenki mástól megkülönböztet, engem is visszatart a mai parasztkodó világban ettől a feltűnő címtől. Különben magam is, mások is azt hirdetik, hogy a parasztság az igazi magyarság s hogy a parasztságban van az igazi jövő, - akkor hát így is jól van. Ezt a kérdést, hogy mit ér az ember, ha magyar, nem én teszem fel először, ez már közkeletű örök kérdés, hát maradjunk csak emellett.
Tudom, hogy majd dörmögsz, ha e levelek olvasásába belekezdel, hogy már megint magamról beszélek. Hát magamról is beszélek. Köszönjük meg, ha még ezt is lehet. De ne hidd azért, hogy csak a magam ügyében beszélek. Köszönjük meg, ha még ezt is lehet. De ne hidd azért, hogy csak a magam ügyében beszélek. Megírtam már a Számadásban hogy én egy félrecsúszott forradalmár vagyok. Rossz időben születtem, tehát irodalmár lettem. S így bizony most nem "dübörgő ezrekkel" menetelek a hatalom országútján, hanem csak egyedül portyázgatok a gondolat birodalmában. Ez könnyebb, ezt lehet még akkor is, ha az ember csiga módra visszahúzódik a házába. Sajnos, így meg kell elégednem azzal, hogy dübörgő ezrek helyett talán csak néhány száz aggódó magyar lélek és néhány száz felémtekintő szempár kiséri figyelemmel, hogy mit csinálok. Hogy jósolom-e már az idő változását vagy engem is elsorvaszt a szárazság, esetleg elkap a héjja... Vissza