Mit írtak az ősmagyarokról 46 000 évvel ezelőtt?

Fülszöveg

A könyv szerzője közel 60 éven keresztül a természettudományokat (a kémiát és az alkalmazott matematikát) művelte és oktatta; tudományos fokozatokat, felsőfokú nyelvvizsgákat (angol és német nyelvből) szerzett és több száz dolgozatot, számos könyvet publikált. I964-!965-ös amerikai (Ford-) ösztöndíja Ideién, az esti órákban a Baltimore-i egyetem könyvtárában megismerkedett az "írás" tudományával, az epigráfiával is. Ennek az érdekes tudománynak a művelésére már csak a nyugdíjas éveiben maradt elég ideje, de ez a 15-20 éven át (többnyire hétvégeken) végzett -kitartó és „makacs" munka végül is lehetővé tette, hogy „átírja" a homo sapiens sapiens, a modern ember, történelmét. Az első és egyben a legfontosabb felismerése az volt, hogy a Biblia 4. „I". Káinnal és Ábellel foglalkozó fejezete „kissé pofátlanul" adja vissza a köztük kialakult konfliktust. Az Úrnak bemutatott áldozat kedvezőtlen fogadtatása után (a Biblia szerint) "Káin rátámadt testvéréré, Ábelre- és agyonütötte.
Ez azonban nem biztos, hogy „így" történt, de a modern ember történelme valóban „itt" és „valahogyan így" kezdődött. Az „itt" és a „mikor tisztázása nem volt könnyű! Az „itt" Észak-India", ahová a homo sapiens ősei (valószínűleg) a kínai SECHUAN-ból menekültek a Würm II jégkorszak éhínsége elől, kb. Kr.e. 48 000 táján. Az útra kelt 8 törzsből (ez kb. 500 000 ember) végül is 7 érkezett meg. Közülük 6 EEM.EESSAL = EEM.HÜL, vagyis ősmagyar törzs „anyajogú" társadalmi keretek között a mai DELHI, egy JAU = HAR.HABA "patriarchális törzs pedig a (későbbi) HARAPPA körzetében telepedett le. "Úgy tanultuk", hogy az ezt követő „arany-kor" kb. 3500 éve békében tettel. A Káin és Ábel közötti konfliktust az „inasé? váltotta ki, melynek során Káin népe Kr. e. 44 600 +- 100 táján felperzselte a halászó/gyűjtögető EEM.HUL nép téli időben száraz náddal borított, mocsaras életterét, amely a JAMUNA folyó bal oldalán terült el. Ebben a korai genocidiumban kb. 40 000 ember vesztette el az életét, a tűzárban és az azt követő árvízben („eredő bűn"), kb. 320 000 pedig menekült, amerre látott. Aki életben maradt, a legszükségesebbeken túl, vitte az ismereteit, a fogalmait és az ú.n. „észak-indiai lineáris írás" (a szerző NILW néven említi) tudományit. A Föld Szinte valamennyi, a menekültek által lakott barlangjában. Borneótól Patagóniáig. megtalálható ennek az EESSA-exodusnak a „névjegye", a tenyér-lenyomat. A szerző azokban nem csak ezt kereste, hanem a menekültek NILW, OGAM és ékírással írt beszámolóit is, milyet nem csak el tudott olvasni, hanem ezt a nyelvet meg is éltette. A könyv ezekről az eredeti írásos emlékekről ad részletes tájékoztatást. Vissza