Előszó
Részlet a könyvből:
Egy bolond
Ezernyolcszázötvenhat július tizenegyedikének reggelén a moszkvai pályaudvar közelében levő egyik nagy pétervári szálló személyzetét elképesztette, sőt némileg meg is riasztotta egy esemény. Előző este, kilenc órakor, egy úr érkezett útitáskával, szobát vett ki, személyazonossági igazolványát átadta bejelentés céljából, teát, sültet rendelt és kérte, hogy aznap már ne zavarják, mert fáradt, aludni akar, de reggel nyolckor okvetlen költsék fel, mert sürgős dolga van. Azután bezárta szobája ajtaját, egyideig még hallatszott, amint késsel, villával és a teásedénnyel csörömpöl, majd hamarosan elcsendesedett - nyilván lefeküdt. Eljött a reggel; nyolc órakor a háziszolga kopogtatott a tegnap érkezett vendég ajtaján - semmi válasz; a szolga erősebben kopogtatott, végül hangosan zörgetett - a vendég nem felelt. Bizonyára nagyon fáradt. A szolga várt vagy negyedórát, aztán ismét költögetni kezdte, de hiába. Erre tanácskozni kezdett társaival, majd a büfféssel. „Csak nem történit valami baja?" - „Fel kell törni az ajtót." - „Nem, azt nem szabad: az ajtót csak rendőr jelenlétében szabad feltörni." Úgy határoztak, hogy megpróbálnak még egyszer zörgetni az ajtaján, de erősebben; s ha erre sem ébredne fel, akkor rendőrt hívnak. Az utolsó kísérlet is eredménytelen maradt. Ebkor rendőrért küldtek és várták, mi lesz. Reggel tíz óra felé megjött a rendőrtisztviselő; előbb maga kopogtatott, aztán megparancsolta a szolgáknak, hogy ők kopogtassanak - semmi eredmény.
- Nincs más mit tenni, törjétek be az ajtót, emberek!
Az ajtót betörték - a szoba üres volt.
- Nézzetek az ágy alá is.
A vendéget az ágy alatt sem találták...
Vissza 
