| ...vágyatoktól függ, mily mélyremenően értitek meg, mit mondanak e versek | |
| Miután a Sors kénye úgy akarta | 7 |
| Ti égő sóhajok, a bánatot | 8 |
| Miután Ámor azt kívánta tőlem | 9 |
| Kik hallottátok rímekbe sorolva | 10 |
| Mert szűntelen hull szememből a könny | 11 |
| Oly lágyan zengek majd a szerelemről | 12 |
| Ó, ábrándok varázslatos világa! | |
| Ha ily nagy büntetés lett a jutalma | 15 |
| Az az emberben lakozó vadállat | 16 |
| Királyi lényed úrrá lett felettem | 17 |
| A háború, hol zaj tombol veszettül | 18 |
| Ha látnom téged ilyen nagy dicsőség | 19 |
| Ha szerelmem büntetész érdemel ki | 20 |
| Az elbűvölő énekes madárka | 21 |
| A szűz szerelmet, mit érzek irántad | 22 |
| Ha más emléket is őrzök, te Áldott | 23 |
| Amikor Ámor rábírt, hogy szeressem | 24 |
| Ily érzelemre mi érdemesített | 25 |
| A sebet, Úrnőm, mit nekem okoztál | 26 |
| Szemed, Úrnőm, amely állja a versenyt | 27 |
| Ki az, Hölgyem, aki annyira bátor | 28 |
| Ki azt képzeli, Hölgyem, hogy a híred | 29 |
| Ha arcod, mely gyönyörű és varázsos | 30 |
| Alakot öltött a Tavasz tebenned | 31 |
| Oly magasra becsülöm a szerelmet | 32 |
| Ó, Mondego selymes folyású, tiszta | 33 |
| Ha senkivel szemben nem vagy rideg | 34 |
| Kegyetlen Úrnőm, félni sose szűntem | 35 |
| Nem izgat már, Úrnőm, a sok csalárdság | 36 |
| Nap, hónap, év elmúlik az időben | 37 |
| Hogyha a tűz a víztől lángra gyúl | 38 |
| Szép szemek, melyek korunkban az Égnek | 39 |
| Szépséges szemek, melyeket remekbe | 40 |
| Miért kívánod, hogy ily szenvedések | 41 |
| Úrnőm, bocsásd meg, ha esztelenül | 42 |
| Ti gyengéd és nyájasszívű najádok | 43 |
| Úrnőm, aki felismeri egészen | 44 |
| Szabályozd, Úrnőm, törvénnyel szerelmem | 45 |
| Ha gyötrelmemet saját tévedésem | 46 |
| Úrnőm, ki gondolta volna felőled | 47 |
| Hét éven keresztül szolgálta Jákob | 48 |
| A hattyú, ha közel érzi az órát | 49 |
| Ha a kín, mellyel Ámor egyre büntet | 50 |
| Egy erdőlakó karjaiban alva | 51 |
| Mint amikor a háborgó óceánból | 52 |
| Miként a lepke jólismert szokása | 53 |
| Egy csónakban, mely az aranyfövényben | 54 |
| Folyt a szertartás, amelyekben a hívek | 55 |
| Minden lelket szomorúságba döntött | 56 |
| Hűvös folyosóktól körülkerítve | 57 |
| A Természet részéről milyen álság | 58 |
| Szép kis szalag, mely zálogul maradtál | 59 |
| Növekedj hát, szerelmem, mert a Végzet | 60 |
| A merész vágyat kudarc sose sújtja | 61 |
| A nyájasan lobogó gyertya lángja | 62 |
| Lopes úr, a véletlen tegnap engem | 63 |
| A szerelem képzeletem legyőzte | 64 |
| Könnyekkel van, bús szemem, újra dolgod | 65 |
| Grácia, ily szép nevet vall övének | 66 |
| Átlátom, Úrnőm, jól a cselfogásod | 67 |
| A szomorú pásztor szerelme édes ábrándjától teljesen átitatva... | |
| A mélabús Hajnal már szétnyitotta | 71 |
| A sugarak, mint kristálytiszta küllők | 72 |
| Ne menj fel, Nise, nyájaddal a dombra | 73 |
| Ha megvetéssel szeretnéd elérni | 74 |
| A hőség elől elbújt minden állat | 75 |
| A szomorú pásztor szerelme édes | 76 |
| Ha Daliana feledte az orsót | 77 |
| Bosszúból hőn imádott pásztoráért | 78 |
| Apolló és a múzsák dalolása... | |
| A szerlmes Orpheusz, ki leszállott | 81 |
| A berket, melynek nimfa volt lakója | 82 |
| Nimfájáért Kephalosz odahagyta | 83 |
| Kephalosz szép felesége, megértve | 84 |
| Szépségétől Leteia elvakítva | 85 |
| A fény után ment, mely irányította | 86 |
| Nem gyógyuló sebet ütött a durva | 87 |
| Latona sugárzó fényű szülötte | 88 |
| Miközben Phoibosz, égből hozva lángot | 89 |
| Najádok, kiknek hona a folyók | 90 |
| Elisa átforgatta a ruhákat | 91 |
| Diána ezüstös fénnyel mosolygott | 92 |
| Szelíd szemek, melyek senkit se néznek... | |
| Amennyi ritka ékessége, bája | 95 |
| Mondd, Úrnőm, ki eszméje vagy a Szépnek | 96 |
| Úrnőm, ha puszta irigységből Ámor | 97 |
| Add a fehér liliomnak a tiszta | 98 |
| Hullámos fürtök, fényesen aranylók | 99 |
| Gyönyörű külső, hol angyali ékként | 100 |
| Ha a szép arctól s édes kacagástól | 101 |
| Vénusz szépségét, Minerva eszét | 102 |
| Kincsét a kegyes Ég úgy osztogatja | 103 |
| Edény, kristályos fényben tündökölve | 104 |
| Követ, fémet s más keménységet öltött | 105 |
| A Természet szép hölgyeket teremtett | 106 |
| Szelíd szemek, melyek senkit se néznek | 107 |
| ...hogy mulandó a szerencse s a szerelem családság | |
| Az ég csúcsán fenséges fényben égett | 111 |
| Derűt sugárzó gyönyörű jelenség | 112 |
| Ki lelkeket emberarcokkal ír be | 113 |
| A legszebb ibolya, mely felderengett | 114 |
| Egy kertbe, melyet üde zöld díszített | 115 |
| Búcsúvétel | |
| Te, aki szelíd és derűs szemeddel | 119 |
| Ha azért, hogy megkínozzon, a Végzet | 120 |
| Magasztos Úrnőm, ha mostoha sorsom | 121 |
| Elválok tőled, Életem, s ezáltal | 122 |
| Azt a szomorú-víg hajnalt, amelyben | 123 |
| E vizek hátán vágok a jövőnek | 124 |
| Azok a szép szemek, melyek zokognak | 125 |
| KI látni vágyja Ámor ritka művét | 126 |
| Magára hagyta Nise Montanót, ám | 127 |
| Mit akartok, örök vágyakozások? | |
| Mit vársz, remény? - Kétségbe vagyok esve | 131 |
| Elveszettnek ítél az utca népe | 132 |
| A Sors, amely fenntartja rám igényét | 133 |
| Hullámok, melyek világgá szaladtok | 134 |
| Hol vannak a fénylő szemek, melyeknek | 135 |
| Szép emlékei a dicső napoknak | 136 |
| Ha elmerülök a boldog időkben | 137 |
| E hegység, mely üde szépséggel áldott | 138 |
| Mosolygó rétek, zöldellő bozótok | 139 |
| Én hajdani gyönyörűséges üdvöm | 140 |
| Ki vett el tőlem, mélabús szerelmem | 141 |
| Elkísért engem a zöld füvű réten | 142 |
| Tudomásunk van egy csodás növényről | 143 |
| Jaj, Dinamene... | |
| Szelíd lélek, ki oly korán búcsúztál | 147 |
| Jaj, Dinamene, így magára hagytad | 148 |
| Ha alvást engedélyez szemeimnek | 149 |
| Egy nap, ahogy önfeledten daloltam | 150 |
| Ó, kegyetlen Sors, ó, szigorú Végzet | 151 |
| Üdvöm, melyet virágjában levágtak | 152 |
| Szép ellenségem, akinek kezébe | 153 |
| Az ég, a föld s a szél, amely nem zajong már | 154 |
| Mikor a Nap, párákba burkolózva | 155 |
| Ó, mint lesz, ahogy évből évbe lépek, a fárasztó bolyongás egyre hosszabb! | |
| A Vágy oly tűz, mit látni nem lehet | 159 |
| Ki szerint Ámor kiismerhetetlen | 160 |
| Oly bizonytalan vagyok önmagamban | 161 |
| Én balga, nevetek, míg hull a könnyem | 162 |
| Változnak az idők, s velük a vágyak | 163 |
| Már jól látom, s tudatában vagyok | 164 |
| A folyóhabok zavarosra válnak | 165 |
| Ti, akik biztos nyugalmat kerestek | 166 |
| Igazság, hűség, józan ész meg érdem | 167 |
| Ámor, reményem biztatása nélkül | 168 |
| A világtól még mit kívánhatok | 169 |
| Daloltam, s most sírok, hogy egy időben | 170 |
| Ki telve vagyok hamis bizalommal | 171 |
| Hány bizonytalan remény, mennyi ármány! | 172 |
| Egy remény tartja lelkemben a szikrát | 173 |
| Apolló és a Múzsák dalolása | 174 |
| A szerelem édes volt valaha | 175 |
| Mindenható, szelíd, balzsamos álom | 176 |
| Boldog legyen, akinek csak szerelmi | 177 |
| Ha a nyugtalan és Baljós Szerencse | 178 |
| A Halál, amely az Élet csomóját | 179 |
| Szerlme tárgyává lesz a szerelmes | 180 |
| A vágy, Hölgyem, mindig látni akarna | 181 |
| A sok viszontagság úgy kiürített | 182 |
| Ó, nem hittem, hogy ily sokba kerüljön | 183 |
| Félelmet, Ámor, nem ok nélkül érzek | 184 |
| Ámor mindig győzött az Ész felett | 185 |
| Sokféle hitvány rabsággal adóztam | 186 |
| A meghitt csevegés számomra drága | 187 |
| A korban, mikor szerelemből éltem | 188 |
| A szív, érzéketlenségbe merülve | 189 |
| Hibáim, Balsors, lobogó szerelmem | 190 |
| Mit akartok, örök vágyakozások | 191 |
| Nagy reményekkel volt teli dalom | 192 |
| Gondolatok, melyek bennem ujólag | 193 |
| Sibela, oly lenyűgöző a lényed | 194 |
| Új módokat keres, hogy leterítsen | 195 |
| A szív már elpihent, beletörődve | 196 |
| Ha, miután rég nincs többé reményem | 197 |
| Hol lelek oly távol helyet magamnak | 198 |
| A Végzettől már jóideje tudtam | 199 |
| Bajok, melyek az életemre törtök | 200 |
| Az Eufrátész partjára kiülve | 201 |
| E Babilonban, hol tápanyagot kap | 202 |
| Az Idő, minthogy ismerni akarta | 203 |
| Mikor a legfőbb fájdalom szorongat | 204 |
| Fájó emlékek, ha azt hiszitek | 205 |
| Emlékeim, melyekben régi üdvöm | 206 |
| Oly helyzetbe taszított a Szerencse | 207 |
| Ó, mint lesz, ahogy évből évbe lépek | 208 |
| Pusztuljon el a nap, melyen születtem | 209 |
| A fennkölt régiek, akiknek oly név... | |
| Ily fennkölt hanglejtéshez viszonyítva | 213 |
| Nemes lélek, ki már az Égi Honban | 214 |
| Életedet virágjában letépve | 215 |
| Te dicső sarja a Meneseseknek | 216 |
| Kevés időt töltöttem e világban | 217 |
| Nagy erő, éppoly szándékhoz szegődve | 218 |
| Portia, hogy magad így megsebezted | 219 |
| Fa, melynek nyájas, szépséges gyümölcsét | 220 |
| Ne menj tovább, vándor! - Ki szólít engem? | 221 |
| Egy boldog szellem, amely egy olyantól | 222 |
| Ti nimfák a gangeszi sűrűségben | 223 |
| A fennkölt régiek, akiknek oly név | 224 |
| E sír kőlapja lett a takarója | 225 |
| Földre szállt legfőbb szépsége az Égnek | 226 |
| Mit viszek, Halál? - Fénylő napvilágot | 227 |
| Ha legyőztél sok keleti királyt | 228 |
| E kő alá temetve, nyugtot itt lelt | 229 |
| Ó, kegyetlen ellenségem, mi késztet | 230 |
| Boldog lelkek, kik együtt szálltatok fel | 231 |
| Sirassátok, nimfák, a szörnyű Sorsot | 232 |
| Ki csupán tisztaságával törődve | 233 |
| KIt rejt a toll, s a kéz is, mely ilyen nagy | 235 |
| Kübelé, látva, hogy szép Attiszának | 236 |
| Az országok és birodalmi formák | 237 |
| Utószó | 239 |
