Mit vársz, remény?

Szonettek

Szerző

Szerkesztő

Fordító

Lektor

Budapest

'Luís de Camoes: Mit vársz, remény? ' összes példány

Kiadó:	Európa Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1992
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	252 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 12 cm
ISBN:	963-07-5490-8

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

...vágyatoktól függ, mily mélyremenően értitek meg, mit mondanak e versek
Miután a Sors kénye úgy akarta	7
Ti égő sóhajok, a bánatot	8
Miután Ámor azt kívánta tőlem	9
Kik hallottátok rímekbe sorolva	10
Mert szűntelen hull szememből a könny	11
Oly lágyan zengek majd a szerelemről	12
Ó, ábrándok varázslatos világa!
Ha ily nagy büntetés lett a jutalma	15
Az az emberben lakozó vadállat	16
Királyi lényed úrrá lett felettem	17
A háború, hol zaj tombol veszettül	18
Ha látnom téged ilyen nagy dicsőség	19
Ha szerelmem büntetész érdemel ki	20
Az elbűvölő énekes madárka	21
A szűz szerelmet, mit érzek irántad	22
Ha más emléket is őrzök, te Áldott	23
Amikor Ámor rábírt, hogy szeressem	24
Ily érzelemre mi érdemesített	25
A sebet, Úrnőm, mit nekem okoztál	26
Szemed, Úrnőm, amely állja a versenyt	27
Ki az, Hölgyem, aki annyira bátor	28
Ki azt képzeli, Hölgyem, hogy a híred	29
Ha arcod, mely gyönyörű és varázsos	30
Alakot öltött a Tavasz tebenned	31
Oly magasra becsülöm a szerelmet	32
Ó, Mondego selymes folyású, tiszta	33
Ha senkivel szemben nem vagy rideg	34
Kegyetlen Úrnőm, félni sose szűntem	35
Nem izgat már, Úrnőm, a sok csalárdság	36
Nap, hónap, év elmúlik az időben	37
Hogyha a tűz a víztől lángra gyúl	38
Szép szemek, melyek korunkban az Égnek	39
Szépséges szemek, melyeket remekbe	40
Miért kívánod, hogy ily szenvedések	41
Úrnőm, bocsásd meg, ha esztelenül	42
Ti gyengéd és nyájasszívű najádok	43
Úrnőm, aki felismeri egészen	44
Szabályozd, Úrnőm, törvénnyel szerelmem	45
Ha gyötrelmemet saját tévedésem	46
Úrnőm, ki gondolta volna felőled	47
Hét éven keresztül szolgálta Jákob	48
A hattyú, ha közel érzi az órát	49
Ha a kín, mellyel Ámor egyre büntet	50
Egy erdőlakó karjaiban alva	51
Mint amikor a háborgó óceánból	52
Miként a lepke jólismert szokása	53
Egy csónakban, mely az aranyfövényben	54
Folyt a szertartás, amelyekben a hívek	55
Minden lelket szomorúságba döntött	56
Hűvös folyosóktól körülkerítve	57
A Természet részéről milyen álság	58
Szép kis szalag, mely zálogul maradtál	59
Növekedj hát, szerelmem, mert a Végzet	60
A merész vágyat kudarc sose sújtja	61
A nyájasan lobogó gyertya lángja	62
Lopes úr, a véletlen tegnap engem	63
A szerelem képzeletem legyőzte	64
Könnyekkel van, bús szemem, újra dolgod	65
Grácia, ily szép nevet vall övének	66
Átlátom, Úrnőm, jól a cselfogásod	67
A szomorú pásztor szerelme édes ábrándjától teljesen átitatva...
A mélabús Hajnal már szétnyitotta	71
A sugarak, mint kristálytiszta küllők	72
Ne menj fel, Nise, nyájaddal a dombra	73
Ha megvetéssel szeretnéd elérni	74
A hőség elől elbújt minden állat	75
A szomorú pásztor szerelme édes	76
Ha Daliana feledte az orsót	77
Bosszúból hőn imádott pásztoráért	78
Apolló és a múzsák dalolása...
A szerlmes Orpheusz, ki leszállott	81
A berket, melynek nimfa volt lakója	82
Nimfájáért Kephalosz odahagyta	83
Kephalosz szép felesége, megértve	84
Szépségétől Leteia elvakítva	85
A fény után ment, mely irányította	86
Nem gyógyuló sebet ütött a durva	87
Latona sugárzó fényű szülötte	88
Miközben Phoibosz, égből hozva lángot	89
Najádok, kiknek hona a folyók	90
Elisa átforgatta a ruhákat	91
Diána ezüstös fénnyel mosolygott	92
Szelíd szemek, melyek senkit se néznek...
Amennyi ritka ékessége, bája	95
Mondd, Úrnőm, ki eszméje vagy a Szépnek	96
Úrnőm, ha puszta irigységből Ámor	97
Add a fehér liliomnak a tiszta	98
Hullámos fürtök, fényesen aranylók	99
Gyönyörű külső, hol angyali ékként	100
Ha a szép arctól s édes kacagástól	101
Vénusz szépségét, Minerva eszét	102
Kincsét a kegyes Ég úgy osztogatja	103
Edény, kristályos fényben tündökölve	104
Követ, fémet s más keménységet öltött	105
A Természet szép hölgyeket teremtett	106
Szelíd szemek, melyek senkit se néznek	107
...hogy mulandó a szerencse s a szerelem családság
Az ég csúcsán fenséges fényben égett	111
Derűt sugárzó gyönyörű jelenség	112
Ki lelkeket emberarcokkal ír be	113
A legszebb ibolya, mely felderengett	114
Egy kertbe, melyet üde zöld díszített	115
Búcsúvétel
Te, aki szelíd és derűs szemeddel	119
Ha azért, hogy megkínozzon, a Végzet	120
Magasztos Úrnőm, ha mostoha sorsom	121
Elválok tőled, Életem, s ezáltal	122
Azt a szomorú-víg hajnalt, amelyben	123
E vizek hátán vágok a jövőnek	124
Azok a szép szemek, melyek zokognak	125
KI látni vágyja Ámor ritka művét	126
Magára hagyta Nise Montanót, ám	127
Mit akartok, örök vágyakozások?
Mit vársz, remény? - Kétségbe vagyok esve	131
Elveszettnek ítél az utca népe	132
A Sors, amely fenntartja rám igényét	133
Hullámok, melyek világgá szaladtok	134
Hol vannak a fénylő szemek, melyeknek	135
Szép emlékei a dicső napoknak	136
Ha elmerülök a boldog időkben	137
E hegység, mely üde szépséggel áldott	138
Mosolygó rétek, zöldellő bozótok	139
Én hajdani gyönyörűséges üdvöm	140
Ki vett el tőlem, mélabús szerelmem	141
Elkísért engem a zöld füvű réten	142
Tudomásunk van egy csodás növényről	143
Jaj, Dinamene...
Szelíd lélek, ki oly korán búcsúztál	147
Jaj, Dinamene, így magára hagytad	148
Ha alvást engedélyez szemeimnek	149
Egy nap, ahogy önfeledten daloltam	150
Ó, kegyetlen Sors, ó, szigorú Végzet	151
Üdvöm, melyet virágjában levágtak	152
Szép ellenségem, akinek kezébe	153
Az ég, a föld s a szél, amely nem zajong már	154
Mikor a Nap, párákba burkolózva	155
Ó, mint lesz, ahogy évből évbe lépek, a fárasztó bolyongás egyre hosszabb!
A Vágy oly tűz, mit látni nem lehet	159
Ki szerint Ámor kiismerhetetlen	160
Oly bizonytalan vagyok önmagamban	161
Én balga, nevetek, míg hull a könnyem	162
Változnak az idők, s velük a vágyak	163
Már jól látom, s tudatában vagyok	164
A folyóhabok zavarosra válnak	165
Ti, akik biztos nyugalmat kerestek	166
Igazság, hűség, józan ész meg érdem	167
Ámor, reményem biztatása nélkül	168
A világtól még mit kívánhatok	169
Daloltam, s most sírok, hogy egy időben	170
Ki telve vagyok hamis bizalommal	171
Hány bizonytalan remény, mennyi ármány!	172
Egy remény tartja lelkemben a szikrát	173
Apolló és a Múzsák dalolása	174
A szerelem édes volt valaha	175
Mindenható, szelíd, balzsamos álom	176
Boldog legyen, akinek csak szerelmi	177
Ha a nyugtalan és Baljós Szerencse	178
A Halál, amely az Élet csomóját	179
Szerlme tárgyává lesz a szerelmes	180
A vágy, Hölgyem, mindig látni akarna	181
A sok viszontagság úgy kiürített	182
Ó, nem hittem, hogy ily sokba kerüljön	183
Félelmet, Ámor, nem ok nélkül érzek	184
Ámor mindig győzött az Ész felett	185
Sokféle hitvány rabsággal adóztam	186
A meghitt csevegés számomra drága	187
A korban, mikor szerelemből éltem	188
A szív, érzéketlenségbe merülve	189
Hibáim, Balsors, lobogó szerelmem	190
Mit akartok, örök vágyakozások	191
Nagy reményekkel volt teli dalom	192
Gondolatok, melyek bennem ujólag	193
Sibela, oly lenyűgöző a lényed	194
Új módokat keres, hogy leterítsen	195
A szív már elpihent, beletörődve	196
Ha, miután rég nincs többé reményem	197
Hol lelek oly távol helyet magamnak	198
A Végzettől már jóideje tudtam	199
Bajok, melyek az életemre törtök	200
Az Eufrátész partjára kiülve	201
E Babilonban, hol tápanyagot kap	202
Az Idő, minthogy ismerni akarta	203
Mikor a legfőbb fájdalom szorongat	204
Fájó emlékek, ha azt hiszitek	205
Emlékeim, melyekben régi üdvöm	206
Oly helyzetbe taszított a Szerencse	207
Ó, mint lesz, ahogy évből évbe lépek	208
Pusztuljon el a nap, melyen születtem	209
A fennkölt régiek, akiknek oly név...
Ily fennkölt hanglejtéshez viszonyítva	213
Nemes lélek, ki már az Égi Honban	214
Életedet virágjában letépve	215
Te dicső sarja a Meneseseknek	216
Kevés időt töltöttem e világban	217
Nagy erő, éppoly szándékhoz szegődve	218
Portia, hogy magad így megsebezted	219
Fa, melynek nyájas, szépséges gyümölcsét	220
Ne menj tovább, vándor! - Ki szólít engem?	221
Egy boldog szellem, amely egy olyantól	222
Ti nimfák a gangeszi sűrűségben	223
A fennkölt régiek, akiknek oly név	224
E sír kőlapja lett a takarója	225
Földre szállt legfőbb szépsége az Égnek	226
Mit viszek, Halál? - Fénylő napvilágot	227
Ha legyőztél sok keleti királyt	228
E kő alá temetve, nyugtot itt lelt	229
Ó, kegyetlen ellenségem, mi késztet	230
Boldog lelkek, kik együtt szálltatok fel	231
Sirassátok, nimfák, a szörnyű Sorsot	232
Ki csupán tisztaságával törődve	233
KIt rejt a toll, s a kéz is, mely ilyen nagy	235
Kübelé, látva, hogy szép Attiszának	236
Az országok és birodalmi formák	237
Utószó	239

Témakörök

Szépirodalom > Versek, eposzok > A szerző származása szerint > Európa > Portugália

Luís de Camoes

Luís de Camoes műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Luís de Camoes könyvek, művek

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem