Mitracsek úr elfuserált életének hiteles története (dedikált példány)

Fülszöveg

Mitracsek úr ember volt. Meg kellett születnie és meg kellett halnia. Ez így is történt. Amikor megérezte a nagy finálé közeledtét, igyekezett rendbe hozni szétgurult ügyeit. Halálos ágyánál unokaöccse, Elemérke volt vele végsőkig. Nem tudta elviselni a nála értelmesebb emberek közelségét. Még halálában sem.
-Azért téged mégis kénytelen voltam elviselni, írókám.
Elemérkét végtelenül elszomorította példaképének távozása ebből a zajos időgörgetésből. Utolsó szavait is ő jegyezte fel öt perccel a halál beállta után. Ennyi időre volt szüksége, hogy megállapítsa Mitracsek úr eltávoztát.
-Tőlem nem szabadultok meg soha! Kísérteni fogok mindörökké!
Kiszállt abból a roskatag vonatból, amelynek zötykölődésénél a boldogság és a bánat keveréke hullott nyakába a csomagtartóról. Hosszasan keresgélte, de a boldogságnak csak törött cserepeit találta meg.
Mitracsek úr utolsó szava ez volt:
- Meghalok!
Egész életén át várta a megváltást. Sorsa megváltását. Megváltást a szellemi... Tovább

Fülszöveg

Mitracsek úr ember volt. Meg kellett születnie és meg kellett halnia. Ez így is történt. Amikor megérezte a nagy finálé közeledtét, igyekezett rendbe hozni szétgurult ügyeit. Halálos ágyánál unokaöccse, Elemérke volt vele végsőkig. Nem tudta elviselni a nála értelmesebb emberek közelségét. Még halálában sem.
-Azért téged mégis kénytelen voltam elviselni, írókám.
Elemérkét végtelenül elszomorította példaképének távozása ebből a zajos időgörgetésből. Utolsó szavait is ő jegyezte fel öt perccel a halál beállta után. Ennyi időre volt szüksége, hogy megállapítsa Mitracsek úr eltávoztát.
-Tőlem nem szabadultok meg soha! Kísérteni fogok mindörökké!
Kiszállt abból a roskatag vonatból, amelynek zötykölődésénél a boldogság és a bánat keveréke hullott nyakába a csomagtartóról. Hosszasan keresgélte, de a boldogságnak csak törött cserepeit találta meg.
Mitracsek úr utolsó szava ez volt:
- Meghalok!
Egész életén át várta a megváltást. Sorsa megváltását. Megváltást a szellemi kilátástalanságból, az anyagi nyomorból, a kongó ürességből, ami létét övezte, s fokozatosan beszivárgott szervezetébe, átitatva minden porcikáját. A szemétdomb tetején is arról álmodott, hogy egyszer ő is kikaparja a mesés kincset. Ha nem is gyémánt félkrajcárt, de legalább egy garast.
Nem tudta, hogy a legnagyobb kincset mindvégig ott hordozta magában.
Itt nyugszik Mitracsek úr, a papiros legalján. Élt és remélt. Elt? Majd eldöntik mások. Nekem dolgom van. Sírokat ások. Vissza