Modern indiai művészet

Előszó

A modern indiai művészet fejlődése eltér a nyugatétól. Nyugaton az akadémikus hagyományok elleni fellépés egyaránt oka a vizuális művészetben az impresszionizmus óta végbement különféle kísérleteknek, melyek megvetették a modern művészet alapját. Inidában, ahol az olajfestés technikája és a táblaképhagyomány lényegében a 19. század folyamán vált elfogadottá, a hazai freskó és miniatűr festési stílussal való szakítás akkor lett érzékelhető, amikor a 1860-as évektől a brit kormány politikája három legfontosabb művészeti iskolában, Madrasban, Bombay-ban és Kalkuttában előmozdította az európai akadémikus hagyományok elterjedését. Az idegen uralkodók arra törekedtek, hogy degradálják az indiai művészeti hagyományt. Sir Monier Williams még 1885-ben is azon a véleményen volt, hogy "egész Indiában nem lehet egyetlen nagyméretű, jó képet vagy szép szobrot találni. Még az istenek ábrázolásai is csupán mérhetetlen rútságukkal tűnnek ki."
A 19. század végén a londoni Victoria and Albert Museum hivatalos kézikönyve még mindig azt állította, hogy "Az istenségek szörnyű formái nem alkalmasak a magasfokú művészi ábrázolásra, és valószínűleg ez az oka annak, hogy a szobrászat és a festészet képzőművészeti értelemben nem létezik Indiában." A hivatalos művészetpártolás befolyása következtében ezentúl a történeti, mitológiai festményeket és portrékat az akadémikus stílus szellemében olajjal festették (ennek jellegzetes példájaként Raja Ravi Verma munkáira hivatkozhatunk). Vissza