Modern nyugatnémet, osztrák és svájci költők

Előszó

Könyvkiadásunk a hatvanas évektől kezdve folyamatosan térképezte fel a német nyelvű lírát, különös tekintettel a második világháború utáni költészetre. A kisebb-nagyobb terjedelmű antológiák azonban, egy kivételével (Mai német líra, 1966), külön-külön mutatták be az egyes német ajkú országok líráját, továbbá Svájc német költészetét. Az eleven német költészet gazdagodása az elmúlt évtizedben időszerűvé tett,e hogy most már reprezentatív gyűjteményes kötetekben, átfogó képet kapjon a magyar olvasó a német nyelvű líráról. 1982-ben az Európa Kiadó gondozásában napvilágot látott a Német költők - Az NDK lírája című antológia. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az egyébként terjedelmes kötet, mivel a Német demokratikus Köztársaság lírájára szorítkozik, csupán részlegesen képviseli a német nyelvű költészetet. Így aztán szükségszerű, hogy mintegy második kötetként a másik három jelentős német nyelvterület, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság és Svájc német költőinek 1945 utáni líráját külön kötetben gyűjtsük össze. Jelen antológiánk ezt a hiányt pótolja.
Az "1945 utáni líra" megjelölés - mint e válogatás alapelve - közelebbi meghatározásra szorul. Voltaképpen a kortársi német lírát jelenti, ahogyan az a második világháború után az említett három nyelvterületen előttünk állt, és az azóta eltelt évtizedek alatt tovább gazdagodott. Antológiánk tehát születési évük sorrendjében azokkal a ma már "klasszikus-modernekkel" - indul, akik jórészt századunk tízes évei táján kezdték meg költői pályájukat, de 1945 után még éltek és alkottak. Itt mint kivételt meg kell említenünk a kötet élén szereplő Else Lasker-Schülert, aki a háború befejezése évében, 1945-ben halt meg, de utolsó, legszebb verseit tartalmazó kötete, a Mein blaues Klavier (Az én kék zongorám) a német nyelvterületen csak a második világháború után látott napvilágot. Kötetünk felépítésében a továbbiakban is a költők születési évének sorrendje érvényesül. A klasszikus-moderneket követően a derékhadat, a legnépesebb generációt vonultatja fel, azokat a költőket, akik általában már 1945 előtt publikáltak, de munkásságuk, méreteiben és költői jelentőségében egyaránt, a háború után terebélyesedett ki. Túlnyomó többségük ma is él és alkot. Fiatalon vagy érett férfi korukban élték át a fasizmust és a második világháborút. A sorrendben utánuk következő költők e kataklizmák idején még gyerekek voltak, és csak 1945 után indultak el költői pályájukon. Végül a kötetet a legfiatalabb, a háború után született három költő zárja. Az időrendi felépítés kézenfekvő, ám mégsem mechanikus, különösen ennek az antológiának esetében. Ily módon ugyanis a történelem és a társadalmi körülmények alakulása, illetőleg érzelmi, gondolati vetülete lineárisan rajzolódik ki e lírai annalesben... Vissza