Modern Pentatlon

Előszó

Kétségtelen, hogy az ógörögök testedző rendszerét, testi kulturáját eleddig egyetlen nép sem tudta felülmúlni. A versenyek győztesét sokféleképpen ünnepelték, leggyakrabban szobrot állítottak diadaluk emlékére, úgyhogy a nemzeti játékok színhelyei, Olympia, Delphi meg a többi valósággal múzeumszámba mentek. A győztes-ábrázolás nyilván hozzájárult a szobrászat fejlődéséhez, viszont feltehető, hogy a szebbnél-szebb műalkotások ösztönzően hatottak az atlétákra: hiszen melyik ifjúnak nem volt vágya-álma, hogy egykoron mint olympiai győztes térjen vissza honába és győzelmét Olympiában, avagy szülővárosa piacán remekbe készül szobor hidesse.
De az élő sport és a sporttudomány ugyanígy kölcsönösen hat egymásra. Tudományos irodalom ott lombosodik, ahol már lüktet a sportélet, viszont egy-egy kérdés tudományos taglalása jótékonyan hathat a sport fejlődésére is. Nézzük csak a sporttörténelmet! Az ókori olympia Kr. u. 393. évben II. Theodosius császár parancsára egyszersmindenkorra megszünt és ezzel az ókor-, sőt merem mondani: a világ eddig legnagyszerűbb intézménye a multé, a sport történelmmé lett. Viszont a sport multjának a tanulmányozása adta a gondolatot e remek intézmény feltámasztására.
Curtius Ernő egyet. tanárnak 1852-ben Berlinben tartott beszéde, aztán Cobertin bárónak a párizsi Sorbonneon 1892-ben előterjesztett javaslata nyomán, újra élő valóság lett a sporttörténelem legszebb fejezete: az olympia.
Olympiai-, világ- és Európabajnokságokon már ismételten jutottak babérhoz úszóink, vívóink, lövészeink, futóink, aztán a világ egyik legjobb lovasnépe is vagyunk, ennek ellenére ebből a most említett öt számból álló ú. n . modern pentatlonban még nem értek el olympiai sikert versenyzőink. Európabajnokságon három ízben (1935, 1938-39) is az első helyre került csapatunk és a győztes együttesnek mindannyiszor tagja volt a szerző, Jós Miklós őrnagy. Vajha folytatódnék a tudomány és a sport közti kölcsönhatás, vajha ez a sok szorgalommal és páratlan hozzáértéssel készült értékes munka kedveltetné meg e férfias összetett versenyt úgyannyira, hogy a legközelebbi olympián 1948-ban már magyar küzdő homlokát övezné olympiai dicskoszorú. Adja Isten, hogy így legyen!
Dr. Mező Ferenc Vissza