Módszertani útmutató az 1992. évi kollektív szerződés elkészítéséhez

Előszó

Az új munkaügyi szabályozás egyik legfontosabb sajátossága, hogy az állami jogi szabályozásról a hangsúly áttevődik a kollektív megállapodásokra. Ennek megfelelően tehát a Munka Törvénykönyve csak a munkaviszonnyal kapcsolatos kereteket és a leglényegesebb tartalmi elemeket határozza meg. Ezen túlmenően a kollektív szerződésekre vár az a feladat, hogy a helyi sajátosságoknak, a felek autonómiájának megfelelően rendezzék a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket.
A törvény értelmében kollektív szerződés bármely kérdésről rendelkezhet. Ezzel tehát megvalósul a teljes kollektív szerződéskötési szabadság. A kollektív szerződés azonban a törvénnyel ellentétes nem lehet, tehát csak a törvény keretei között szabályozhatja a munkaviszony lényeges elemeit. (Ez természetesen az egyéb jogi rendelkezések tekintetében is korlátozza a kollektív szerződés szabályozási lehetőségeit.) Ettől eltérően a törvény általános elvként fogalmazza meg, hogy a törvény általános elvként fogalmazza meg, hogy a törvény harmadik részében foglaltaktól a kollektív szerződés a törvény rendelkezéseitől eltérhet, de ennek feltétele az, hogy a dolgozóra kedvezőbb szabályt állapítson meg. A kedvezőbb szabály értékelését mindig az adott körülmények között, a szabályozás minden elemének összevetésével kell meghatározni. Ha a törvény rendelkezéseit a kollektív szerződés valamely szabálya sérti, a kollektív szerződésnek ez a rendelkezése semmis. Vissza