Mögöttem állok

Fülszöveg

"A »Lógok a szeren« ábrándozó kamasza kézen állva tart tudományos előadást. Feltehető, hogy egy tudományos előadásra jobban odafigyelnek a hallgatók, ha az előadó nem a lábán, hanem a kezén állva hívja fel figyelmünket bizonyos igazságokra. Néha ilyen kamasznak érzem magam, aki esztétikai, kritikai közéleti kérdéseket tótágast állva feszeget. Ez az előadásmód természesen komikus s ilyen nézőpontból szemlélve: a világ meghökkentően furcsa, olykor nevettető, Karinthy kamaszától mégis abban különbözöm, hogy nem az a célom: megmutassam, kézen állva is tudok előadást tartani. Sajnos, a megszokás következménye, hogy a legvilágosabban éppen ebben a testhelyzetben tudom kifejezni magam. S úgy szoktam rá, hogy azt tapasztam: komoly kritikai vagy publicisztikai írásaimnál nagyobb visszhangot keltettek azok a cikkeim, melyek ugyanezeket a mondanivalókat másféle hangon adták elő. Mondjuk ki, szemünket lesütve: humorosan. Mit tagadjuk, a publicisztikával és a kritikával baj van. Nem az értelmességével vagy tisztánlátásával: a szavak rendje s egyféle értelme vált megszokottá.. A cím vagy az első bekezdés után már minden előre látható. Az olvasót oly ritkán éri meglepetés. Meglepődés nélkül pedig az olvasás üres rítus vagy kulturális kötelezettség. A tudat tehát e helyen megvastagszik, áthatolhatatlanná válik. Fontos mondanivalók visszapattanak róla. Új helyeket kell keresni a behatolásra. Olyan pontokat, melyek érzékenyek az új vagy új módon megfogalmazott gondolatokra, a mély és meggyőző tudásra, az egyszerű szépségre vagy akár a humorra. Magam az utóbbiban érzem magam a legjáratosabbnak. Ezért e kötet javarésze ilyen hangolású írásokat tartalmaz. Éreztetve mindig, hogy sem a közéletnek, sem az esztétikának jelentős területei nem mérhetők fel ezzel a módszerrel. S jól tudva azt is, hogy a tótágast elmondott előadásban gyakran nagyobb sikere van a mutatványnak, mint az előadásnak. Az olvasó ilyenkor tehát csak nevet.
Bevallom, hogy e gondolat számomra elviselhető." Vissza