Ugyanaz a szépség

Fülszöveg

Nem könnyű ma költőként pályát kezdeni. De mikor volt könnyű, a nyugatos Kosztolányi Dezsőnek vagy a posztmodern Varró Dánielnek ~ hogy csak kettőt említsek e kötet szerzőjének fölismerhető elődei közül - könynyebb volt-e, mint a maiaknak? Bizonyára nem, még ha utólag úgy is látszik, hogy igen. „A kulisszák mögé nem könnyű bejutni" - írja Mogyorósi László is, de annak, aki olyan nyelv-, ritmus-, rím-, formaérzékkel megáldott, s aki olyan mesterségbeli tudással és tudatossággal felvértezett, mint ő, kell, hogy esélye legyen ma is.
A különböző lírai hangnemekkel, szerepekkel, versritmusokkal, szabad és kötött versformákkal (szonettekkel, haikukkal, leoninusokkal, limerikekkel, strófákba rendezett páros rímes, keresztrímes sorokkal), különböző prózai, zenei és vers (inter)textusokkal történő, az induló költői világokhoz képest szokatlanul virtuóz, időnként (szándékoltan) groteszk (és/vagy ironikus, humoros) játék ráadásul nem babra megy: az önazonosságra vágyó, önmagát a Másikban felismerő én kálváriájának, az önmegfogalmazás kínjainak és örömeinek elfedésére és megmutatására szolgál. A szerelem és a halál különböző arcai is ehhez a lírai önismereti folyamathoz nyújtanak másként pótolhatatlan adalékokat. „De vigyázz: ez több mint játék" - szól a figyelmeztetés a kötet utolsó sorában is, talán hozzánk, talán versben beszélő énhez, s valóban, jó, ha tisztában vagyunk vele mindannyian: itt is a lét a tét. Vissza