Mohács a magyar költészetben

Előszó

Részlet a könyvből:

Többször elmondott igazság, hogy az egyes nemzetek irodalma politikai életükkel szoros, kölcsönös viszonyban van. Gyakori eset, hogy a politikai életnek eszméket, irányt az irodalom szab; de még gyakoribb, hogy a politikai élet, vagy ennek hű avagy hamis tükre: a történelem nyújt tárgyat az irodalomnak, különösen a költészetnek. Tirtaios hadi dalai, a Marseillaise gyújtó szavai, a Nemzeti dal egy-egy darab történetet jelentenek az illető népek életében. A francia forradalom jórészt azon irodalmi termékek hatásának köszönhető, melyekben Voltaire, Rousseau és mások föltárták gondolataikat; az 1825-iki magyar országgyűlésen nemzeti nyelvünk ügyében elért eredmények részben a XVIII-ik század végétől fogva megjelenő röpiratoknak, hazafias költeményeknek hatására vallanak.
Viszont Vörösmartynak a régi dicső multat visszasóhajtü eposzai. Tompa kesergő allegóriái koruk politikai életében gyökereznek.
Annak a századnak az irodalma pedig, melyben a reformáció és török okozta visszavonás nemzeti létében fenyegette a magyart; amióta „szomorú a magyar nóta", tele van a társadalmi és politikai élet bomlásán borongó, méla, bánatos énekekkel, a nemzet pusztulását sirató jeremiáddal, melyek közé itt-ott a hősi halált halt várkapitányokat dicsőitő dalok vegyülnek.
Vörös vonalként húzódik végig e századi költészetünkön, s még vagy két század poézisén keresztül a mohácsi vész emlékezete, mignem azt egy nagyobb sirhalom, szomorú véget ért szabadságharcunk el nem feledteté. Vissza